R.I.P.

És megint egy zsenivel kevesebben vagyunk. Igen, gondolom, mindenki tudja, hiszen tegnap egész nap ez folyt a tévéből.Én nem is gondoltam, hogy engem ennyire meg fog rázni. Amilyen állapotban volt az utóbbi időben, egyébként, nem csoda, hogy meghalt szegény. De mégis! Teljesen más a világ nélküle. Szegény, szegény Jacko! Én nagyon sajnálom ezt az egészet. Nem mintha eddig nagy szerepet játszott volna az életemben, de azért mégis, ő az az ember, ő volt, akinek a zenéjére mindenki táncolni kezdett. És igenis hiányoznak az ilyen tehetségek. A mai világban, amikor minden földi halandóból sztárt csinálnak, nagyon nehéz kimazsolázni, hogy ki az, aki valóban le tud tenni valamit az asztalra. Annyi mondvacsinált, mű ember van, és így elvesznek az igazi értékek. Persze, még manapság is vannak kivételes képességű emberek, de nehéz megtalálni őket. Michael Jackson valóban megérdemelte a csinnadrattát maga körül, mégis mindig bántották. Egész életében csak bántották őt, tény, hogy voltak furcsa dolgai, de kinek nincsenek?? Azt hiszem, nem tudok többet írni róla. Ő az az ember, akire mindenki emlékezni fog, még nagyon sokáig.(Szalagavató sem telhet el legalább egy Jacko szám nélkül...) Sajnálom. De tényleg. Nyugodjék békében.

Június van!!

Zseniálisan kezdődik a nyaram. Pár napja leköltöztünk Balcsira, és azóta kizárólag jó dolgok történtek. Helyszíni tudósítás következik. Amikor lejöttünk, észrevettem, hogy a szobám is dohos. Tudniillik múlt hét pénteken történt egy kis dugulás, amit anyu szinte egyedül, néhány szomszéd segítségével oldott meg. Amíg a kedves keneseiek kiásták a fordítóaknát, addig anyám órákon át szart lapátolt. Sajnos, ez a helyes kifejezés. Egész nap azt csinálta. Nem mondom, hogy nem segítettem volna neki, ha itt vagyok, de azért -piruló orcával be kell, hogy valljam- annyira nem bánom, hogy nem tartózkodtam a közelben. Végülis szépen kitakarított, és mindent lefertőtlenített, de a szobám átázott. Szóval első este nem aludtam a saját itteni ágyamban, kint voltam a nappaliban. Másnap hajnalban arra ébredtem, hogy soha nem tapasztalt fajtájú fájdalom van a gyomromban. Kimentem hát hányni. Anyu felkelt, nem tudta, hogy mi bajom van, csak azt látta, hogy minden, amit belémnyom retúrjegyet vált. De a szobával akkor is kellett kezdeni valamit. Bementünk, és a bútorokat emelgetve-pakolászva felszedtük a padlószőnyeget, és bevittünk egy fűtést, hogy száradjon a fal meg a padló. Ez a művelet sokáig tartott, mert semmi erőm nem volt szinte, és gyakran meg kellett szakítani. Amikor ezzel végeztünk, én ágynak estem, és átadtam magam a szenvedésnek. A fejem szét akart hasadni, halkan ment a tévé, de az állapotomon csak rontott, mert állandóan az Algoflex-reklám ment, amitől még jobban fájt a fejem. A gerincem is sajgott egész nap. Egyetlen jó dolog volt az egészben: végre meg tudtam nézni az első részt abból a sorozatból, amit már egy hete nézni szerettem volna. Nem csalódtam benne! Este nehezen aludtam el, mert mindenem fájt, de másnap úgy ébredtem, mintha nem történt volna semmi. Valószínüleg gyomorrontás volt. Azt mondanom sem kell, a legnagyobb kánikulában voltam beteg. Aztán még pénteken is kánikula volt, de akkor meg dél körül másért kezdett fájni a hasam, tudtam hogy jön a rossz idő, mégsem tudtam még idén fürdeni a Balatonban. Egyszer dugtam bele a lábam. Péntekre nagyjából felszáradt a szoba, és berendeztük. Nagyon otthonos lett! De az ajtónál még kicsit fel kellett szárítani a padlót, tegnap aludtam elsőnek ott. Aznap este Imolával gondoltuk megünnepeljük, hogy összesen két pontot vesztett az irodalom szóbelin, ami kiemelkedő teljesítmény volt, de a part halott volt. Teljes pangás volt, de azért még mielőtt elindultunk, bevertünk egy pezsgőt anyuval meg vele. Mondtam neki, hogy szerintem nem lesz semmi a parton, úgyhogy jó lenne egyre hazaérni, mert menni fog a Hősök, és hátha az a rész megy, amit pont nem láttam, és a Hapi zavaros magyarázataiból nem derült ki egyértelműen, hogy mi is történt voltaképpen. Erről még annyit, szinte zárójelben, hogy anyu azt mondta, hogy nagyon nagyon csúnya a pasas, aki a kedvencem, és gondoltam meginterjúvolom Imolát is. Mondta, hogy látott pár részt belőle, és hogy szerinte nekem a repülős csávó a favorit. Elámultam. Honnan tudtad???!! A lehangoló válasz: Egyetlenegy kivételesen ronda ember van abban a sorozatban. Piha. Pedig miatta nézem késő délutánonként a Rejtélyek kalandorait is! No mindegy. Szóval, ahogyan megjósoltam, nem volt semmi a víznél, kicsit elsétálgattunk, beszélgettünk, és hazajöttünk. 0:51-re érkeztünk meg, aminek nagyon örültem, gyorsan elmentem megmosdani, átöltözni, ettem, ittam, bekészültem a tévé elé, hogy onnan már csak aludni megyek. Végignéztem az összes mocsatos reklámot, az összes mocsatos bemutatót, mire kijött a 12-es karika, és bumm!-elment az adás. Rezignáltan ültem még egy kicsit a tévé előtt, hátha nem a vihar csapta szét egész Kenese adását, hanem csak pillanatnyi műsorhiba vagy ilyesmi. Kiderült, hogy Imola ugyanígy járt: ha már hazaértünk, ő is rendbe tette magát, befeküdt a tévé elé, és nála sem volt adás. Aznap éjszaka, senki ember fia nem nézett Hősöket hajnali egykor Balatonkenesén. Másnap délutánig nem is volt adás. Kicsit vártam még, és elmentem aludni, mindenféle dühkitörés nélkül. Kinőttem már az ilyesmiből. Másnap, időnként bekapcsoltam a tévét, és halálra rémültem, hogy nem fogom látni a délutáni sorozatomat, de szerencsére van egy drága jó anyám, aki ilyenkor mindig emlékeztetett, hogy szombat van. Egyébként nem vagyok sorozatfüggő, de mivel ilyen trágya idő van, nem lehet mit csinálni, netezni is ki kellett jönnöm ide a hidegbe. Olvasok még a tévén kívül, csak az a baj, hogy rászoktattam magam, hogy elalvás előtt olsvasok, így folyton elálmosodom. Nem szeretem a tévét, és nem csinálok Hinterteil-t a számból, de most nem tudok nagyon mást csinálni. Nyilván, ha itt lennének a barátaim -akik egyébként nélkülem is baromi jól érzik magukat!!-, akkor eszembe se jutna bekapcsolni. Meghát, a mai felhozatal mellett, hol nézzek jó pasikat, ha nem a tévében? És ha az akutális jó pasi sorozatokban játszik, akkor a sorozatokat nézem. Ennyi, slussz. Halálra unom magam, Imola is ma elutazik, és még át sem jött. Már nem is fog, mert most nézem, hogy már két óra van, tehát nemrég elindult. Ennyit a Soós-hegyről és a sétáról. Mindegy, egyébként nem haragszom rá, mert tegnap mindent megbeszéltünk. Csak annyit szeretnék mondani, hogy tartottam magam a megbeszéltekhez, és én felkeltem fél 10-kor. Tegnap mondjuk nem unatkoztam este, kártyáztunk és ittunk itt néhány vendéggel meg az unokatestvéremmel. Most egyedül vagyok itthon, kötött, garbós pulcsiban reszketek a hidegben, és várom, hogy a meteorológia beigazolja, hogy JÚNIUS van!!!!!! És nem November!!! Ahogy mondtam, eddig minden a lehető legjobban alakul. És most elmegyek reggelizni.

És íme, néhány kép a 'sorozat egyetlen ritka-ronda pasasáról'. Khm.

Naugye.

Last post from Bp.

Na most kérem, mindent csak így ömlesztve, mert egy hónapja szinte nem is írtam, itt vannak a képelmaradásaim. Törölközőnapon készült képek, 'Gundel-cumó', négyen voltunk, de legalább jól szórakoztunk, amíg Árpi rosszul nem lett. Most tök jó kedvem van, igaz, nem mentem ma sem koncertre, pedig már több, mint egy hete benne van a boogie a lábamban, de egyszerűen valamiért nem jutok el bulizni. Etelkánál voltam helyette, megnéztünk egy filmet, meg egy South Parkot, aztán jöttem haza. De olyan szép idő volt! Kicsit esett az eső, olyan jó meleg volt, és olyan szép volt sétálni benne, így késő este, és láttam az embereket, ahogy esernyők alá bújnak, én meg csak az ég felé fordítottam az arcom, és hagytam, hogy csöpögjön rá az eső, és olyan jó volt! Etelkát egyébként megműtötték a síbalesete miatt, de már jól van, egész jól néz ki! Tegnap Ádám felhívott, csak úgy, minden különösebb ok nélkül, és negyed órát elcsevegtünk, és az is jó volt! Ma meg írt smst, amire egyébként nem tudok válaszolni, mert nincs pénzem, de kedves tőle, hogy ír. Íme, eljött ez a nap is. Az utolsó estém Pesten, és nem mentem sehova, ettől függetlenül tényleg jól érzem magam. Az egy hetes 'Orgia', amire egy csomó embert meghívtam, sajnos le lett fújva, pedig azt vártam a legjobban. Dehát válság van, így anyáék nem mennek Görögbe, így orgia sem lesz. Hamburgba sem megyek, szintén a recesszió miatt. De szar ez a pénztelenség!! Teljesen unalmas nyaram lesz, egész végig Balcsin fogok kusksolni, és vágom a centit szeptemberig. Ráadásul a bölcsességfogam is elkezdett nőni vagy mocorogni vagy nem is tudom, mit csinálni, a lényeg, hogy nem hagyja békén a többi békésen állongó fogamat, és át akarja őket rendezni, és ez a polgárháború kikészíti a számomra legfontosabb létfenntartó szervem. A múlt hét eseménytelenül telt, hétfőn és kedden iskolában voltam -de minek??-, szerdán kint pipáztunk a többiekkel Gödörnél, de persze Tomi korán reggel az agyamra ment, amikor fél órát vártam rá...Végül csak összeverődtünk (képek alant). Csütörtökön kicajgáztam a Városligethez, ahol fél órán keresztül nagyon keményen röpiztünk, és utána folytattam, amit három napja már csináltunk: Hősöket néztünk. Pénteken...őŐő..mit is csináltam pénteken? ja igen! Bementem a suliba takarítani, az is egy nagyon durva 10 perc volt. Aztán haza és megint Hősök. Hapi ugyanis megtalálta az első két évad lemezeit, és azt mondta, ha törik, ha szakad meg fogja nézni. Mit tehettem? Mivel házimozin nézte, olvasni nem tudtam, a géptől meg mindig hátrafordulok, így én is megnéztem vele. Ezzel töltöttünk négy napot. Isteni volt, mondhatom. Egy hétig egy betűt sem olvastam, már kezdtek mutatkozni rajtam az elvonási tünetek (hisztérikus vihogás, minden pasi jópasinak nézése a sorozatban stb.) És ezzel búcsúzom innen Budapestről, a Babe-család székhelyéről. Következő tudósítás: Keneséről. Szép álmokat és jó képnézegetést.

1-7-1edül

Hú, jó rég írtam már megint. Most baromira rá fogok érni, szóval az elmaradott képeket még majd publikálom, és a törcsinappal kapcsolatban, igen, volt valami: Ádám pajtással találkoztam, ültünk gödörnél, megemlékeztünk Douglas Adamsről, és sajnáltuk, hogy senkit, de senkit nem láttunk törcsivel. Az elmúlt három hét eseménydús volt, kezdve a 'Gundel cucc'-cal, ami hogyismondjam, hogy sikerült, meg a bravúros év végi jegyeimmel, és végül a Tizenegyes visszatérésével és a pénteki estével folytatva, ami már komolyan szappanoperába illő volt. Majd talán még részletezem. Most megyek fürdeni, meg a hajammal is kéne valamit csinálni, mert nagyon elkanászodott. Ja, és megálmodtam a jövőbeli házamat, és a férjemet is, igaz, őt csak hátulról láttam, fáraónak öltözve, szóval nem tudom, ki volt az. Most egy hétig teljesen egyedül leszek itthon, de majd megpróbálok rávenni egy-két embert, hogy aludjon itt. Szép mindent mindenkinek, aki kiváncsi volt erre a semmitmondó kis szösszenetre, amiből, aki nem volt ott egyik említett eseményen sem, nem fog érteni semmit.