Bada i Buda

Egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmre bukkantak a svéd közszolgálati tévé archívumában. A *Bada i Buda*, azaz Fürdőzz Budán című, tíz és fél perces alkotás 1936-ban készült, és van benne minden: légifelvételek, Halászbástya, díszőrség, Lánchíd, néptánc (kötelékben végrehajtott borospalack-szlalom, már ezért érdemes megnézni!), Hősök tere, Nagy-Magyarország virágokból, Vajdahunyad vára a Városligetben és persze fő attrakcióként Budapest fürdői, melyeket a riporter a világ legszebb fürdőinek nevez Európa legszebb városában. Jobboldali közlekedés, budaörsi(?) reptér, borospalack-szlalom, emberek akik mertek fürdeni a Dunában.A minősége nagyon jó, a képek hihetetlen frissességükkel azt a benyomást keltik, mintha ott, vagy inkább AKKOR itt lennénk! Valóságos időutazás! Régi Böske-híd, régi autók, régi fürdőruhák, régi hullámfürdő(!), régi falombok régi szélben, stb.Megjegyzendő még, hogy tök üresek a dombok! Ahhoz képest ma már hogy teleépült... És alig van autó!!

Amit eddig olvastatok, nem én írtam, én csak így közzé tettem, ahogy van. Sajnos a blogom túl keskeny a teljes megjelenítéshez, aki egészben szeretné élvezni, az csak másolja be a címsorba az alábbi címet. Szép napot!

http://svtplay.se/v/1371245/oppet_arkiv/bada_i_buda

NL -> Nincs Lehetetlen

Ezt most muszáj közzétennem:



Holland nyelvtörő: De knappe kapper kapt knap, maar de knappe knecht van de knappe kapper kapt knapper dan de knappe kapper kappen kan.




Ezt jelenti: Az ügyes borbély jól vág hajat, de az ügyes borbély ügyes segítője ügyesebben vág hajat, mint az ügyes borbély vágja.



Gyönyörű ez a holland nyelv! Muszáj megtanulnom!!

Hosszú lesz

Megbedegedve bár, de törve nem tanultam semmit, pedig hétfőn nem csodálkoznék, ha Kövendy várna a kapuban és a kezembe nyomná a töridogát, és addig nem mehetnék beljebb, amíg meg nem írtam. Szép lesz, mondhatom. Ma kellett volna tanulni, de legkésőbb holnap, mert a hétvége az kemény lesz ám, én mondom! Holnap este Morrison's-ba megyünk páran, szombaton még mindig kinéz a pipázás, aztán ki tudja. Vasárnap Mamának lesz születésnapja (Isten éltesse!) és még délután Critical Mass is lesz. Tanulni nem fogok. Még mindig enyőkézek, bár tegnapelőtt tévedtem, amikor azt állítottam, hogy a betegség csúcspontján vagyok. Valójában tegnap érkeztem oda, egész nap nem csináltam semmit csak átélten agonizáltam. Lázas voltam, s mint ilyenkor szokás se ébren, se álomban nem voltam, csak feküdtem, és reszkettem, és alig-alig fogtam fel a külvilágot. El sem tudtam képzelni, hogy hogyan fogok pénteken bulizni. Ami azt illeti, még mindig nem vagyok a topon, de holnap eljön a reformkor, és attól talán magamhoz térek. Vagy nem. Nem igazán villanyoz fel a Széchenyi-Kossuth-téma. És a reformországgyűléseket Fáni még mindig nem küldte el nekem, pedig jó lenne tudni. Ja, és véletlenül találtam egy angol Ärztét, ezt most közkinccsé is teszem, vegyes érzéseim vannak ezzel kapcsolatban. A hétvégén igyekszem hozzáragasztani a fényképezőt a kezemhez, mert ez jó mókának néz ki :)

Mementó

Azt hiszem, elértem a betegség mélypontját. Akkora nyomás uralkodik a fejemben, hogy koordinációs zavaraim támadtak. Levegőt nem kapok, viszont már kevésbé köhögök, amit a legjobban utálok ilyenkor. A tüsszögés az megy, ilyenkor a nyákok felkavarodnak a fejemben és kis időbe telik, amíg újra magamhoz térek. Jó, gondolom, erre nem vagytok kiváncsiak. Szóval most nem kamu, tényleg nagyon rosszul vagyok. Ma van Imola születésnapja is, ezúton boldog születésnapot kívánok neki. Másmilyen évforduló is van ma. Április 14. No igen. Ez egyike Annak A Három Napnak. Nem csak ezért különleges. Az egyetlen, a három közül, amit teljes egészében együtt töltöttünk. Egyetlen egy órát töltöttem nélküle ezen a napon, azt, amelyikben elment a cuccaiért a Hostelbe.Milyen érdekes...Fel sem merült bennem, hogy esetleg nem jön vissza. Pedig megtehette volna:csak elmegy, én meg itt várok és várok és várok.Közben olvasni próbáltam Vavyan Fablétól az Ezüstegeret. Annyira emlékszem!Annál a résznél tartottam, amikor középkori mulatságot tartanak a faluban. Annak a napnak minden pillanata itt ragyog a szívemben. Együtt ébredtünk, heverésztünk. Aztán elmentünk kajálni. Utána 1001 éjszaka teázóban pipáztunk egyet. Hazajöttünk, Bari és Zizi feljöttek, elmentünk a Westendbe, ahol kaptunk kóstolót a később bevezetésre kerülő Mars Delightból, és kimenünkt Szigetszentmiklósra. Mindez két éve volt. Hogy emlékezhetem rá még most is ilyen élesen? Emlékszem, hogy annyira fáztunk, és ott volt egy non-stop hamburgeres, akinek az árlistáján volt a forró tea, de nem volt teafüve, úgyhogy Reinerrel mentünk a boltba filterért, és ő azt hitte, hogy a csávó azért nem tud teát főzni, mert nincs szűrője. Tulajdonképpen egyenes fordításban Reinernek igaza volt, és nagyon meglepődött, amikor egy doboz teafüvet vettünk. Többször meglátogattuk azt a boltot. Az este folyamán egy részeg is megtámadott minket, de Reiner hősiesen megvédett, én meg persze olvadoztam tőle. Emlékszem a kicsi a rakásra, ami egy Sangirásüveg kupakja miatt alakult ki, és emlékszem, akkor ittam először és utoljára (vélhetően) St. Hubertust. Reinernek nagyon ízlett,később vitt is magával kóstolót, csakúgy, mint a gyulai kolbászból és az Unicumból is. Ma nem tudtam elmenni 'gyászolni' a teázóba a betegség rosszvoltából. De talán jobb is ez így. Már nem tudom, hányadán állok magammal. Újra és újra megjelenik, nem is magától, inkább direkt felidézem, hogy egy kicsit rosszul érezhessem magam. De azt gondolom, ilyenje mindenkinek van. Egy biztos: Őt sosem felejtem el. De most, két évvel a mennyei boldogság megtapasztalása után

Szentül és Végleg megfogadom: SOHA, DE SOHA TÖBBET NEM ÍROK RÓLA IDE!

Lehet, sőt, több, mint valószínű, hogy szóba fog még kerülni, de a blogomban többet nem emlékezem meg róla. Égessetek el máglyán, ha mégegyszer meglátjátok a nevét valamelyik bejegyzésban. Végül, de nem utolsó sorban itt egy videó, amivel örök búcsút veszek az írásos megemlékezésektől:

Kivételes eset!

Nem igazán szoktam politizálni a blogomon, de most azt tudom, hogy nem lesz jó nekünk ez az új miniszterelnök. Hogy lehet az, hogy nem választhatjuk meg a következő embert, aki tönkretesz minket? Mostantól lehet majd azt hallgatni, hogy Bajnai, takarodj!! Nem csodálkozom rajta. Nem a média nyomására, hanem saját családom tapasztalatai alapján tudom, hogy ez az ember szörnyű dolgokat művelt, és ha ilyen pozícióba kerül, még sokkal gátlástalanabb lesz. Hát ennyit a fényes jövőről.

Végül, de nem utolsó sorban közzétenném osztályképemet. Csak erős idegzetűeknek!

Balcsi hatása a neurózisaimra

Találtam néhány régebbi képet a fényképezőmön, és most publikálni fogom őket. Jaj, még a béketüntetéseseket sem raktam ki, és most nem is fogom, de ígérem! Idő, idő, idő. Visszatérve az előző bejegyzés végéhez, hát igen. Még mindig nem vagyok magamnál, odavagyok ezért a fiúért. És ez a bizonytalanság megöl! Bár megtettem az első lépést: írtam Attilának, hogy menjünk még egy kört ezzel a pipázós-pokrócos témával, hátha bejön. Ha visszautasító válasz jön erre a kérésre, akkor kitálalok, mert feltételezem, hogy nem olvasták el a blogom, így rejtve maradt a lelkemben dúló káosz. Nem kéne belelovalnom magam, tényleg. Most így visszagondolva, azt hiszem, illuminált lehettem, amikor feltettem az indiszkrét kérdést. Igen. És még az is benne volt, hogy akkor még nem tudtam, hogy ennyire tetszik nekem, és bánni fogom a cselekedetem. Jaj, Istenem, most vajon mit gondol rólam? És amiket mesélgettem a dugipajtásaimról...Hát azt hiszem, ezt nem kellett volna megosztanom velük. Tény hogy vannak, viszont már rég nem használom őket. Igen, Ádám előtt pár hónappal hívtam fel utoljára valamelyiket. Már kb. egy éve 'tiszta' vagyok, és nem ribanckodom (leszámítva az affért azzal a Tamás nevű vízvezeték-szerelővel), és nekem tényleg nem (csak) fizikailag kell, hanem azt gondolom, hogy egy egészséges párkapcsolat is működhetne közöttünk. Nyilván ez az elmélet egyből ki van gáncsolva, ha van párja. Amit tiszteletben tartok, csak rosszul esik. Én már tényleg nem tudom mit gondoljak. Feltételezem, rossz hatással van rám az, hogy itt vagyok Balatonon harmadik napja elzárva a 'civilizáció'-tól, teljesen magamra és a kis gondolataimra utalva. Ilyenkor minden megfordul az ember fejében. Ráadásul beteg is vagyok. Hangom az nincs, az sem sok, és fáj a torkom és nincs méz, tehát egyedül a paranormális erőmben bízhatok, bár tisztában vagyok azzal, hogy Nem Vagyok Jedi. Ezt a tényt nehéz feldolgozni. Mint azt is, hogy szinte semmi személyeset nem tudok valakiről, megint idealizálok, és mégis meg vagyok halva utána. Hát én nem tudok kigazodni a női lelken. Főleg a sajátomon nem.Holnap végre eljön az a nap, amikor hazamehetek.Szívem szerint már holnapra kihívnám a srácokat, dehát valami előtt egy nappal szólni!? Nem akarom elcseszni ezt a dolgot, mert fontos nekem, és nagyon bízom benne, hogy legalább egy találkozást sikerül összehozni.Akkor legalább lesz alkalmam kipuhatolni a dolgokat, szépen csendben, pofáraesés nélkül.Muszáj tenni valamit, mert így nem maradhatok. Most megint nem írtam eddig semmi értelmeset, csak folyamatosan írnom kell, hogy ne unatkozzam, amíg a gép tölti fel a képeket. Sikerült egy-egy szép tájképet készíteni, remélem, a tisztelt Nagyérdeműnek is tetszeni fognak. Nórival voltunk egyébként sétálni, már nagyon rég találkoztam vele, és ő sem csücsült a babérjain, amíg nem találkoztunk. Nem teregetem ki a magánéletüket, legyen elég annyi, hogy én mindig is mondtam, hogy Imoláék családja, és az egész Kenesét behálózó ügyeik furcsák így városi szemmel nézve. Ez egy nagyon egyhe szó erre. Feltűnően eltérő a városi és a falusi gondolkodásmód, amióta ismerem őket ezt tudom. De én úgy érzem, jobb városinak lenni. Ők meg nyilván azt, hogy falusinak jobb lenni. Már tényleg semmi értelmesről nem írok, csak ilyen kis össze-visszaságokat. Azt hiszem, játszom valamit inkább, amíg a gép dolgozik.

És igen, első kanyarban láthatjuk a szobámat, amit nagyon nagyon nehezen csináltam meg. Nem azért, mert olyan nagy ördöngösség, hanem mert egyszerűen nem bírtam rávenni magam.Sokáig

Több szögből is, igen

De itt már az eredmény látható: Sikerült, és rendben van! Mégsem vagyok reménytelen :D

Egy sorozat az édesen alvó dögöcskéről (L)

És innentől pedig a mai balatoni képek, íme:

Szerintem ez nagyon aranyos!! :)

Kétbetűs kitérő: FA

Nem volt olyan borzalmas ez a három nap, mint gondoltam! Hétfőn mondjuk majdnem egész nap nagyon rosszul voltam az iskolában, viszont aznap délután már tök jó volt! Megismertem Krisznyuszt ( style by Barbi), és egész aranyos, bár nem fogom lecsapni a tesóka kezéről. Kedden hosszú napom volt, viszont beszélhettem németül Simonnal és Herr Wuchtellal ( mindig attól félek, hogy véletlenül azt mondom neki, Herr Schwuchtel, ami már egészen mást jelent...) Utána Barival elmentünk Zizihez, mert már megint nem vigyázott magára, és vesemedence-gyulladást kapott. Viszont az anyukája csinált nekünk popcornt, és nagyon aranyos volt, bár én amióta ismerem, úgy érzem, hogy utál. Valószínüleg ez így is van, csakhát a neveltetés, ugyebár(...). De sajnos én sem gondolkodtam előre, és vékony vászonnadrágban, pólóban, papucsban és napszemüvegben vágtam neki Kelenföldnek, ami sajnos visszafelé sem váltott zárt cipőbe és pulóverbe. Amúgy annyira nem fáztam, és még sikerélményem is volt, hiszen egy fantasztikus pasas bámult meg a buszmegállóban. Ez azért is lehet, mert ki volt engedve a hajam, és csak úgy szálldosott, hogy minden ép libidóval ékeskedő férfinak feltűnt. Beugrottam másik kedvenc véremhez, megnéztem, minden rendben van vele, jól érzi magát. Ez feldobott. Másnap megint baromi hosszú napom volt, de legalább részesültem sikerélményben is. Cherokeenek öltöztem, legalábbis azt mondták rám a legtöbben, mikor meglátták, hogy két oldalt van befonva a hajam indiánlányosan. Többen az ismerőseim közül megdicsértek, hogy milyen csinos vagyok. Mondanom sem kell, milyen jól esett. Tényleg csinos vagyok! ( Ich bin nicht hässlich, ich seh nur anders aus als du=> üzenném azoknak a bájos humán sejthalmazoknak, akik ezt nem így vélik.) Nagyon jó Hátszínt csináltam Budapest módra kétféle körettel, négyes lett, de nem azért! Aztán. Már a halálomon voltam, alig bírtam hazakúszni, mikor Bayusszal elkezdtünk az estéről tárgyalni. Mondta, hogy nem ér rá sokáig, ezt sajnáltam, viszont még aludtam volna egyet, mielőtt elmegyek. Gondoltam: tök nyugi van otthon, egyedül leszek, szundítok egy órácskát, aztán találkozom a kis barátaimmal, iszogatunk, pipázgatunk, és hamar feloszlik a nép, mert mindenkinek dolga van. (Hogy rászoktunk mostanában a Margitszigeten való pipázgatásra! Tavaly is volt már pipa, de nem jártunk ki vele.Talán akkor még nem tudtok, hogy ennyire mobilizálható?) Tomi nem tudott jönni, utóbb kiderült, hogy jobb is volt ez így. Találkoztam Bayusszal, elmentünk szenet venni, dögnehéz volt a táskám, de kedves barátom nem vehette át, mert ő meg a gyúrási mánia jóvoltából folyamatosan és tömegesen fogyasztott fehérjék miatt vakbélgyulladást kapott, és különben is otthon kellett volna szórakoztatnia az ágyát, és kidzsaltunk Margitszigetre. Közben sikeresen felbosszantottam Barit, de egy korty csokoládés-mogyorós likőr tökéletesen megnyugtatta. Zizi is elővakarta magát Rolanddal együtt, aminek Bayusz felettébb örült. Másfél órás késéssel Elvira is befutott, és üstöllést felvillanyozta a társaságot. Közben szidtuk a betegeket, hogy miért is nincsenek otthon, és különben is hagyjanak fel a fehérjezabálással valamint a nem megfelelő öltözködéssel (mindenki a saját ingét vegye magára). Aztán Ziziék leléptek, mi pedig letelepedtünk a fűbe, és begyújtottuk a Julit. Szegény, öreg Julcsim, milyen jól szolgál már, pedig előfordult már vele, hogy hetekeig nem mostam ki, meg úgy általában mostohán bántam vele (most is ott kuksol a táskámban a pokrócba csavarva, arra várva, hogy kicsomagoljam és szépen kipucoljam). Innentől felgyorsultak az események. Kedves cimborám hamarost lelépett, és a kedves, pokrócos lányok praxisba lendültek. Igen, ezt a nevet kaptuk, mert kedvesek, pokrócosok és lányok vagyunk( Nomen est omen). Egyszercsak két csávó tűnt fel a horizonton, és egyikük (amúgy bugyihúzogatú nézésű ámde részegszagú) kérdezés nélkül helyet foglalt a pokrócunkon. Aztán nekállt osztani bennünket, a nevére nem emlékszem már. A másik, amelyik állva maradt, arra emlékszem, Lalinak hívják, és a második neve Róbert. Ekkor következett be az est fordultát megelőző esemény: Emese feltűnt körünkben, és az iránt érdeklődött, hogy vajh van-é kedvünk csatlakozni hozzá, a barátnőjéhez és három pasihoz, akik az évfolyamtársaik a jogi egyetemen. Az üzenet ment vissza: mi le vagyunk telepedve, de elég nagy a pokrócunk. Emese nem tért vissza. A két pasas, akik addig ott rontották a levegőt, közölték, hogy elmennek hugyozni. Megjegyeztem, hogy kifejezetten vulgáris, és megkérdeztem, hogy hogyan mondhat ilyet hölgytársaságban? 'Elnézést - hangzott a szabadkozás - meglátogatjuk a kétbetűs kitérőt.' Erre egyből mindhármunknak egy szó villant fel : FA. Így leírva nem olyan vicces, de akkor és ott eszméletlenül mulattunk rajta. A fiatalemberek nem tértek vissza a flóraelem meglátogatása után. Mi odamentünk Emeséhez, a barátaihoz és a csodálatos, piros padjukhoz, hogy akkor most jönnek, vagy nem. Még meggondolják. Visszatértünk Elvirához, leültünk és megtanakodtuk, hogy valószínüleg ők nem fogják bővíteni a társaságot. De ekkor Emese újra feltűnt, és nekiállt fecserészni. Elég részeg volt már. Itt volt egy kis nyugalmi időszak, nem sok külső hatás ért bennünket. Egyszercsak arra lettünk figyelmesek, hogy kis csoportunk újdonsült tagjának barátai távozni készülnek. Visszament a táskájáért, és az estére vonatkozólag véglegesen letelepedett nálunk. Egy ideig minden alkalommal, amikor pisilni vagy pasikhoz ment, vitte magával a táskáját. Azonban az este előrehaladtával felhagyott ezzel a tevékenységgel, és otthagyta nekünk, ránk bízta. Egy ízben odahozott két suttyót (nem gyakran használom ezt a szót, de jelen esetben nem találok másikat), akik rövid idő múltával távoztak. Közben Barinak haza kellett mennie. Ma ment ugyanis A Biciklitúrára. Kivnáncsi leszek, mit mesél majd...Emese fura lány. Egy másik alkalommal, amikor elment pisilni, azt láttuk hogy felöltözködik, és elfut. Hamar napirendre tértünk a dolog fölött, hiszen a táskáját otthagyta. És akkor szörnyű dolog történt. Három pasas jött a nyomában, és távolról is eléggé gáznak tűntek. Pláne, amikor a közelünkbe értek! Odafutottam két másik sráchoz, hogy jöjjenek már oda hozzánk, mert néhány kellemetlen alak tartózkodik körünkben, és el kéne üldözni őket. Odajöttek hát, és a többiek le is léptek. Igaz, azzal az ígérettel, hogyha találnak alkoholforrást, visszajönnek. Szerencsére, ez nem következett be. No és ezután történt. Emese és Ambrus (az egyik fiú a kettő közül, akiket én hívtam) meginvitáltak még három másik fiatalt. Mint később kiderült, Andris, Attila és Gergő bodogult fiatalkorában (manapság 24 körül vannak) Gundeles volt. Meg is tárgyaltuk a dolgokat annak rendje s módja szerint, mint általában ilyenkor szokás (téged tanított a...?, te emlékszel a...?, ismerted a...?, még mindig úgy van, hogy...?, akkor már így szokták, hogy...? stb stb stb.) Közben megbűvölődtem. Már megint elkeztdem belelovalni magam valamibe, aminek sajnos nem az lesz a kimenetele, amit én szeretnék. Először a kezét és a száját néztem meg. Tökéletes volt. Az illata is, és amit annyira nem szoktam nézni,de most feltűnt: az öltözéke. Nagyon tetszik nekem. Kicsit elkalandoztam. Szóval ott ültünk órákig, különböző emberek, különböző korosztályok és vadidegenek egymásnak, és nagyon jól megértettük egymást. Én mondjuk nem nagyon követtem a fő szálat, mert csak ámultam és bámultam. Ja, és olyan aranyos bongyorka haja van! Pedig épp a napokban mondtam, hogy én nem bukom az ilyenre. Szóval visszatérve. Időközben hozzánk csapódott a kialakult APFSzF( Alkalmi Pokrócos Fiatalok Szabadidős Foruma) legifjabb összetevője. Hozott szenet és friss fóliát, úgyhogy folytathattuk a pöfékelést. Még sokáig ott ücsörögtünk, közben Ambrus és Gábor hozott italutánpótlást (az egyetlenek, akik visszatértek a misszióból, amit vállaltak), és András megpróbált lábra állni. Itt kezdődött a bomlás. Nem bírt felállni, én (persze!) egyből ott termettem, hogy segítsek neki, de nem vette igénybe felé nyújtott mellső végtagomat. Nagy nehezen kiegyenesedett, és megosztotta velünk, hogy síelés közben balesete volt (egy részeg barátja szétrúgta a térdét, mert le akart feküdni az ágyára), és azóta időnként kiakad, és akkor lesántul. Ott maradtunk állva, és lassan mindenki lábra került. Szépen, szektajellegűen körbeálltuk a pokrócot, közepén a szakrális tárggyal (Juli), és lankadtunk. Hajnali három óra negyven körül, amikor mindenki pakolással, szemétszedéssel, hajtogatással volt elfoglalva, a félrevonult Gergő fennhangon megjegyezte 'Ha most azt feltételezitek, hogy nincs nálam úszószemüveg, akkor nagyon tévedtek!' Megrökönyödtem. Komolyan. Megállt a kezemben a pipa. Aztán kitört belőlem a harsány nevetés, mint ahogy a körömben tartózkodó felfogóképes humanoidokból is. Remek végszava volt ez az estének. Miután összecsomagoltunk még álltunk egy darabig a körben, majd elindultunk. Végig Mellette mentem, és alig mertem ránézni. Szegénynek nagyon fájt a lába, alig bírt menni. Először a szigeti bejárón osztódott a társaság (Gábor és Ambrus Budának mentek), majd a Jászainál. Andrist sikerült meggyőzni, hogy jöjjön velünk, mert a troli egyenest a Keletibe megy. Úgyhogy elváltunk Attilától, Gergőtől és Emesétől, és besétáltunk a kis mellékutcába. Ott szembesültünk a ténnyel: az első trli fél órával később indult (04:45-kor). Kicsit csapdában éreztük magunkat, hiszen egy kriplivel nem vághattunk neki hosszabb sétának. Ez gyorsan megoldódott: sikerült visszaugrasztani vagy kiugrasztani a rakoncátlankodó csontocskát. Így gyalog indultunk a pályaudvar felé. Végig az járt a fejemben, mi lenne, ha Elvira nem lenne velünk. Persze nagyon szeretem őt, de most szükségem lett volna egy kis kettesben levésre, hogy felmérhessem az esélyeimet. Nem sok reményt fűzök hozzá. A Lehelig mentünk együtt, ott ő felszállt a - már közlekedő - metróra, mi meg hazabattyogtunk. Teljesen lázban voltam reggelig (najó, délig, mertmivel 5kor sikerült lefeküdni, és a kipihenés eltartott egy darabig), de aztán letörtem kicsit. Megkerestük a srácokat iwiwen, kettejüket meg is találtuk, de Andris nincs fent. Viszont Gergőnek van barátnője, és mivel egy indiszkrét kérdésre hasonló feleletet adtak, így feltételezhető, hogy nem voltak egészen őszinték. (Egyébként Attilán is átláttam ezzel kapcsolatban, mert lány vagyok, és ez természetemből fakad, de szerintem nincs ezzel semmi baj.) Szóval az is előfordulhat, hogy Neki is van barátnője, és akkor ez az egész fellángolós dolog hiábavaló. Egyébként sem adott meg vagy kért el semmilyen elérhetőséget, ami egyértelmű gesztus. Ígyhát megint fel vagyok sülve. Így van ez, ezért döntöttem a nullagámság mellett. Azért még őrizgetek magamban egy kis szikrát, de nem sok sikert jóslok neki. Majd kiderül, hogy van-e értelme a kapcsolatfelvételi próbálkozásoknak. Most aztán bő lére eresztettem.

Három nap tömény szenvedés előtt

Jáá, ilyet!!! Csak kiváncsiságból nekiálltam keresgélni az Iwiwen, és két olyan csávót is találtam, akik...Hát hogy is mondjam. Az egyik, a buzibárból az a csapos, akit kinéztem magamnak, és úgy van fent,hogy...szóval az a neve, ahogy értelemszerűen rákeresnék, de biztos lettem volna benne, hogy nem találnám meg. Hát megtalálnám, csak eszembe sem jutna valóban úgy rákeresni. A másik pedig. A másik meg a KALÓZOM!!! Akit Zépében még nagyon-nagyon rég kinéztem magamnak, és úristen, tökre odavoltam érte, sajnos ez viszonzatlan maradt, dehát ilyen arcokat! És így, csak véletlenül megtalálni..nahát! Egyébként tegnap tökjó volt ez a játékos téma, egy csomóan itt voltak, és nekik köszönöm szépen, hogy a jelenlétükkel emelték az est fényét, köszönöm a rengeteg jókívánságot és piát és mindenfélét! Előtte való este kint voltunk a Margitszigeten, és Tomi meg Dóri elmentek, és otthagyták Elektrát, és már készültem odamenni a közelünkben (Zazie meg én) tanyázó németekhez, mikor odajött két idióta, és letelepedtek hozzánk és ááá tökre kikészültünk tőlük, ráadásul a németek is leléptek. Ma meg egy csomó mindent megtudtam az iker-hármasiker-négyesiker-egyke valamint a macska-oroszlán-különböző fajtájú kutyák és a farkasok terhességéről és szüléséről és mindenféle ilyesmiről. Például megtanultam, hogy a csivava nem tud szülni, hanem amikor eljön az idő császározni kell. Hát ez is az ember műve. Szép, mondhatom. Ki kéne dolgoznom Nagy Pétert, de nincs kedvem. Meg igazából egy csomó dolgom lenne, de fáj a hasam, és attól tartok, hamarosan jobban fog. :S

Ne gondolj a gonddal

Már három naja itthon vagyok egyedül, és halálra unom magam. Három napja halogatom a fodrászt, meg minden teendőmet, és képtelen vagyok rávenni magam a cselekedetekre. Bár tegnaő voltam kint az utcán! Bayusszal kimentünk Margitszigetre vízipipázni, úgy mint múlt szombaton, bár a kettő kicsit más volt. Szombaton ott volt Dóri is, meg pokrócot is vittünk, és ünnepeltük a tavaszt. Milyen jó volt végre pulcsiban a szabadban! Aztán tegnap is kimentünk, de egy padon ücsörögtünk, és odajött hozzánk egy elég fura figura.Ezt nem ecsetelném. Ma Tomizni fogok, és azt is terveztem, hogy elmgyek Anna nénihez, elújságolni a jó híreket. Egyébként két napja eszembejutott, hogy meg kéne nézni a Jégkorszak3 bemutatóját. Hát érdemes volt! Azt gondoltam, hogy nem tudják a motkányt már érdekessé tenni, hiszen mindent kilőttek. Hát nem. Én nagyon jót röhögtem rajta.

Tegnap elővettük Barbival a PlayStaiont, és szomorúan tudomásul kellett vennünk, hogy nagyon sok játék nem működik. Pedig mennyire szerettük volna, amikor még nem volt! Aztán egy ideig éjjel-nappal azzal játszottunk. És most meg haldoklik. És olyan szép idő van, amikor kint ülök az asztalnál egyedül, és rásüt a nap, és lenézek a földre, és azt látom, hogy a linóleumon szikrázik a fény, akkor eszembe jut, hogy ez 10 és 15 éve is így nézett ki. Belegondolok, hogy mennyire telik az idő, és én nem vagyok képes lépést tartani vele, mert szeretem a régi dolgokat. Amikor kicsik voltunk, minden más volt. Sosem voltam egyedül, és ezt meg is szoktam. Most, 'rabságom' negyedik napján már nagyon nekikeseredtem. A legrosszabb az volt, hogy egyedül ébredtem. Nyitogattam a szemem, és ilyenkor mindig figyelek a zajokra, hátha valaki egyszerre kel fel velem. Felnéztem az órára, gyanús volt, hogy semmi mozdítás. Felmentem anyáék galériájára, és nem volt ott senki. Körbejártam az üres lakást, és felmerült bennem, hogy egyszer el kell majd hagynom, pedig itt nőttem fel, és itt voltak a testvéreim is, és a szüleim, és tényleg soha, soha nem voltam egyedül. És eszembe jutott az is, miután beszéltem anyával telefon, hogy akármennyire rossz is, elkövetkezik majd az az idő, amikor nem lesznek ott. Amikor már tényleg teljesen egyedül leszek a világban, és akármennyire nem akarok belegondolni, egyszer el fognak hagyni. És azt hiszem, ez egy természetes folyamat,és sajnos mindenkinek túl kell jutnia rajta, de nem tudom, hogy én hogy fogom. Persze nem szabadna még ezen gondolkodnom, és abba is hagyom már ezt, nem látok át a könnyeimen. Nem tudom, mi van velem, már az állatmentő-sorozaton is elsírtam magam. Nem szabad ezt művelni, mert lelkileg nagyon megviselő. Úgy értem, hogy ilyen sokáig nem csinálni semmit. Ez veszélyes. Végre megjött a Hapi.