Babetta

'Mindnyájan szemügyre vették a nevezettet, amint ott ült, lógatott orral, fejében káosszal, szarvasbogárnak érezve magát.'

idézet Vavyan Fable-től.

Wie konnte so etwas gescheh'n?

Critical Mass

No, hát ez is megvolt! Kicsit féltem egyedül kimenni, ráadásul úgy, hogy nincs lezárva semmi, és csoporokba verődve vagy egyesével kell megküzdeni az utca kihívásaival. De nem lett gond, és simán átértem Moszkvára. Ott is fényképeztem párat meg persze az elején, de nem készült sok felvétel, nem úgy,mint a múltkor, amik szintén megtalálhatóak a blogban. Az egyik videó véletlenül kékben készült, mert a múltkor úgy hagytam, szóval kicsit művészi jellegű lett. De nekem így is jó. Megint nagyot alkottunk, srácok! Hajrá, találkozunk április 22.-én. :)

A személyes élményekhez annyit tennék hozzá, hogy éppen elindultam hazafelé, amikor azt hallottam, hogy Roberta, Roberta!, mire is megfordultam. Azt láttam, hogy Cézé vadul vigyorog és integet. Hát nagyon megörültem neki, egy kisebb társasággal volt, akik közt Pap Tomi is képviselte magát. Nahát, hogy miért ilyenkor találkoztunk! Már az elején tudhattam volna, hogy ott vannak. Akkor nem kellett volna egyedül mennem. A legjobb az egészben az volt, hogy mindegyiküknek volt lámpájuk. Najó, nem is az volt a legjobb, hanem alapból az, hogy ott voltak, de azért a lámpa sem volt hátrány. Legalább nem teljesen kivilágítatlanul mentem haza. Beszélgettünk egy kicsit, aztán elindultunk én hazafelé, ők meg inni. De szerintem aztán ők is hazamentek. No mindegy. Tomi jött velem, és azt hittem, hogy a Margit híd után a Jászainál leválik, de nem. Aztán a Lehel téren gondoltam, hogy otthagy, de nem. Egészen hazáig kísért, és a kapuban még elszívtunk egy cigit, és tök jó volt beszélgetni vele. Egyetlen egy alkalomra emlékszem a történelem folyamán, amikor beszélgettünk. De az már réges-rég volt egy messzi-messzi galaxisban. Nem ma. Mindent egybevetve én jól éreztem magam. Köszi, fiúk! :)

Supernem

Ma, amikor hazajöttem Baritól egyből kádba aztán ágyba dőltem. Rossz kedvem volt. Lefeküdtem, mert az anyu megengedte, hogy csempetisztítás helyett aludjak egyet. Délután ötkor felkeltett, hogy kész a kaja. Nagyon finom ragulevest főzött nekem, de még mindig nem tudtam, hogy kivel megyek Supernemre az este. Zizi lebetegedett, de megígérte, hogy a következőre eljön velem. Evés után rendet raktam a fürdőszobában, és holnapra (vagyis mára) halasztottam a takarítását. Ismét ágynak estem. Kilenckor felkeltem, és hatalmas agonizálás közepette szomorkodtam kicsit, eztán anyu azt mondta, menjek egyedül a koncertre, ismerkedjek stb. Merthát úgy nem lehet, hogy an anyám is ott van. Ebben igazat adtam neki, és elmentem egyedül, de kivételesen intenzív antiszociális hangulatban voltam. Megérkezvén szembesültem a rideg valósággal: egyedül vagyok, és a beugró 1000 Ft. Remek, én úgy tudtam, hogy 500. Még szerencse, hogy anyu pluszosan szalajtott, így mégis be tudtam menni. Mikor közöltem a pultban gubbasztó emberrel, hogy mivégre vagyok itt, egy közel két méteres bongyorka hajú csávó, aki mellettem állt, megfordult és rámvigyorgott. Én is mosolyogtam, és mondtam neki, hogy szia Tibi, majd megérdeklődtem, hogy ugye, jó lesz a koncert,mire azt a választ kaptam, hogy rajtam múlik, ők fel vannak készülve. Jó. Bementem, egy másik banda játszott, pedig már Supernemnek kellett volna a színpadon lenni. Már amúgy is megszoktam, hogy sosem kezdenek időben. Leültem hát a szűk, kicsi pincehelységben egy kanapéra és rágyújtottam. Vártam, vártam egyszercsak abbamaradt a zene, és felkapcsolódtak a villanyok. Ez volt fél 12kor. A zenekar elkezdett kipakolni, és új gitárok érkeztek a kanapém mellé. Nem késtek sokat a dobok és hangládák, észre sem vettem, és már körbe voltam falazva. Csak én és a kanapé. Remek. Közben Szabi tévedt arra, és a következő diskurzus zajlott le köztünk:

-Szabii!!

-Szia, mondd.

-Október 13-án hol lesztek?

-Miért, leszünk?

-Miért, nem?

-Őőőő....Ja, tényleg.

(kis szünet, várakozva néztem rá)

-Ja, nem tudom. Meg kell nézni a honlapon. Igen.

-Jó, azért kösz.

Sokminden kiderült a párbeszédből, csak épp az nem, amire kiváncsi lettem volna. Nem akartam neki mondani, hogy a minap fél órát kerestem őket a neten, és nem találtam a honlapjukat. Nyilván gyengeelméjűségről tettem volna tanubizonyságot. Majd megnézem mégegyszer, jobban. Már csak röpke fél órát kellett várni, és lassan eltűntek a felszerelést tartalmazó ládák, dobozok satöbbik mellőlem. Nem mintha nagy mozgástérre vágyódtam volna. Közben volt időm megfigyelni és átérezni a hely hangulatát. Már-már családias volt. A formáció tagjai ott szállingóztak az emberek között, meg-megörültek valakinek, köszöngettek, sörözgettek, dohányozgattak, és az tök jó volt, hogy nem voltak olyanok, akik rászálltak volna a srácokra, elletetlenítve a meghitt beszélgetéseket. Olyan volt, mintha csak egy kisvárosi kávézóban vagy kocsmában lettünk volna,ahol mindenki mindenkit ismer (csak én nem). Fél egy körül felálltak a színpadra, és nekiálltak hangolni. Nagy nehezen, de sikerült is normális hangokat csiholni a hangszerekből, torkokból. Aztán szépen lesétáltak a színpadról, és egy fiatal skatepunk-banda vette át a helyüket. Én kiakadtam. Akkor még nem nagyon, utána viszont annál inkább, midőn meghallottam, hogy ezek mit játszanak. Nem a zenével volt a baj, bár volna még mit tanulniuk. Nem. Az ének. Egy kb. 16 körüli szőke kiscsávó vernyogott valamit, amiből csak káromkodást lehetett hallani. Ha legalább lett volna valami értelme.De nem. Nem vagyok holmi megbotránkozós típus, pláne punkkoncerten, de ez szimplán közönséges volt. Nem állt másból csak nyomdafestéket nem tűrő szavakból. Nekem erre nem volt szükségem, elmentem hát a mosdóba. Odafele menet Tibi rámnyitotta a férfivécé ajtaját, majd a lépcsőn ücsörgő fiatalok feltették az engem is érdeklő kérdést, miszerint: Mi a szar ez???? A válasz, nyugi, 10 perc múlva jövünk. Elmentem mosdóba, visszaértem, és lőn. Sikerült hajnali egykor felállniuk a színpadra, és elkezdtek játszani. Jó volt, jó volt, de egyedül mégsem volt olyan élvezetes. Csak énekeltem velük, és mozogtam kicsit, de azért nem volt az igazi. Kettőkor vége lett a koncertnek, és iramodtam haza. Kifelé menet kit látnak szemeim: Pély Barna és Tóth Vera. Nahát, hogy ők punkkoncertekre járnak! (Bár Tóth Verában nem vagyok biztos, dehát ha már a Péló is ott volt, akkor ő miért ne? No mindegy.) Elindultam szépen, a busz természetesen egy heringesdoboz volt (mondjuk mit várok szombat este az éjszakain??) Odaértem a Nyugatihoz, hát elmegy előttem a 914es. Futás a másik oldalra, ahol is elértem, de minek? A lépcsőn is emberek álltak, de én azért felpréseltem magam. Szerintem többen voltak, mint a koncerten, és nem a zenekar népszerűtlensége miatt. Szépen hazaértem, és most írogatás közben azt vettem észre, hogy a Vica épp a párnám nyalogatja, olyan hévvel mint anno a függyönyt. Most aludni fogok.

Rókamangusztákkal a bringázásért!

Ma jó korán hazajöttem a suliból, mert rettentően tüsszögtem, és fojt az orrom stb. Töriből dogát írtunk, matekból most fejezték be a többiek. Töri után jöttem is haza. Semmi említésre méltó nem történt, de majd fog! Ma este dzsemborgunk Barinál, csak a szokásos. De jó lesz :) Szombaton Supernem (juhúúú!!) és lehet, hogy jön anyu is. Nem szeretném egyedül itthon hagyni. Vasárnap átjön Imi, rég láttam már (leszámítva a mai Lehel teres találkozást, amikor beleharaptam a combjába, és már ment is. Mármint a csirkecombjába). Hétfőn pedig Critical Mass ismét. Rá fogok fagyni a bringámra. Tökjó lesz.

Végül, mintegy ráhangolódásként a hétfőre védjük egy kicsit a környezetet. Íme:

Ez+az

Ma semmi különös nem történt, megtöltöttünk vagy 150 adag töltöttkáposztát aztán egykettőre hazaértem (bár igazából egyre hahahaha). Mára is maradtak azért képek, ezek még a múlthét előtti pénteki dzsemboriról valók. Meg Bari szülinapjáról még. A pohárban úszkáló cigicsikkről inkább nem is mondanék semmit. Csak annyit, hogy Bari tényleg kivételez Bayusszal, ezt Zizivel vettük észre. Pedig Bayusz kivételesen rossz, rossz Bayusz volt.A további képeken szereplő hányás-küllemű dolog igazából whiskybe áztatott gumicukor, ami szilveszterkor is a vendégünk lesz és tökjó. Barbi mentális erejéről biztosított minket, amikor megmutatta, hogyan tudja a gondolatai erejével a cigit a combján tartani.(Én láttam ám a trükköt: magáraborította a gumicukrokat) És végül: Bayusz reggel, felkelés után. Ja és pezsgőt tettünk a Juliba. Kegyetlen volt. Néhány virágos művészkép valamint a családi bobozás is feltűnik egy kicsit. Sok helyen voltunk az apuval, tökjó volt. Azért az Annagora volt a legjobb, leszámítva a flegma személyzetet.

Majd elfelejtettem a mai bölcsességet:

Budapesten kétféle gyalogos van: kaszkadőr és kamikáze.