Játék

Annyira jó! Tegnap Zolival lementünk Morrison's-ba, és olyan fura volt. Mármint az, hogy a párommal mentem, és nem felszedni valakit. Egyébként a felhozatal elég gyér volt, messzemenően az én Kedvesem volt a legjobb pasi, persze egy csomó csajszi felmérte őt. Úgy néztek rá, mint egy darab húsra, pláne, amikor nem volt olyan közel hozzám -teszem azt, rágyújtott-. És ami még meglepőbb: egybe tettük be a cuccunkat ruhatárba, és a csajszi eléggé furcsállta, hogy nekem egyedül annyi kabátom meg pulcsim van, úgyhogy megkértem Zolit, hogy kint várjon meg. Ez nem első kanyarban volt érdekes, hanem amikor kivettem; Zoli egy pillanatra hagyott magamra, és rögtön fel akartak szedni. Persze, én is kicsit szemét voltam, mert egy szóval sem említettem a srácnak, hogy a párommal megyek haza, azt hitte, teljesen egyedül vagyok. El akart vinni egy másik buliba (persze, arra már elutasító választ kapott!). Szegény, nagyon meglepődött, amikor a ruhatár előtt leparkoltam a Drágámnál :D Tényleg, tényleg eléggé meglepődött. Zoli is. :D Azért ez legyezgette a hiúságomat. Főleg ahogy kölcsönösen felmérték egymást, hát az volt a csúcs. Egyébként a tegnap amúgy is tök jó nap volt! Délután találkoztam Barival meg Annával és Timivel, és eltrécseltünk egy kicsit Annánál, csak az a furcsa, hogy nekem olyan felnőttes volt ez az egész. Komolyan. Hihetetlennek tartom, hogy ilyen hamar felnövünk. És tök érdekes is. Tudom, ez a dolgok rendje, de akkor is. Az egész egyébként egy komoly, de izgalmas játéknak tűnik.

Helyzet

Most Kenesén vagyok, és buta, rossz vicceket olvasgatok SG-n, mert mindig ezt csinálom, ha épp nem csinálok semmi értelmeset. Három tételt kidolgoztam, a negyedik elszállt a géppel együtt, szóval nem volt kedvem újra belekezdeni, itt van még egy hetem, hogy mind a huszat megcsináljam. Kicsit ideges vagyok a hétfő miatt, pedig tudom, hogy mi vár rám. De szerencsére Etelka eljön velem a műtétre, szóval nem lesz semmi baj. Remélem. Már nincs annyira hideg itt a szobában, mint mikor megjöttem.

Alltag raus...

...Österreich rein! A terv változott: holnap reggel indulunk Ósztriába. Egy élmény lesz, alig várom... De most komolyan. Még sosem tárgyaltam élőben, főleg nem úgy, hogy közben ellenőriznem kell egy felnőtt embert, akinek ez a munkája, és nem hobbizik, mint én. Ezért nem szeretnék főnök lenni. De persze ez az ember (azt gondolom...) csúnya dolgokat művelt, és nem végezte a munkáját, ezért kell kihagynom az első felszolgálásórát az új tanárral. Viszont jó hír is van: nőtt egy keringőpárom. Zsombornak hívják, és kilencedikes. De legalább nem Danika! Hogy kiborultam volna, ha ő lett volna az egyetlen az iskolában, aki hajlandó lett volna velem táncolni! Azt sajnálom a legjobban, hogy nem a Kedvesemmel táncolok. Vele viszont minden szép, és egyre jobb! Most két napot külön leszünk, ami elég furcsa lesz az utóbbi majd' egy hónap után, amikor legrosszabb esetben minden másnap találkoztunk. A foga és az ujja is jobban van már, szerencsére. Mennem kéne aludni lassan, mert holnap korán indulunk a sógorokhoz, és anyu utána még Zalakarosra akar menni a barátnőjéhez. De miért kellek oda én? Jaj, de nem fűlik hozzá a fogam! De megteszem. Anyu egyre több információmorzsát kap, szépen vezetgetem az erdőben. Alig várom, hogy ne kelljen titkolózni. Bár már nincs annyi homály körülöttem, majdnem mindent tud. Csak megfeküdte a gyomrát, nehezen emésztgeti. Remélem, ez a kétnapos összezártság jót fog tenni, és nem mérgesíti el még jobban ezt a puskaporos helyzetet. És végül, de nem utolsó sorban a képek. Marcsi, Zoli húga -aki az első képen látható- végre elküldte őket, szóval most ki is pakolom. Aztán két napig nem ám rendbontani nélkülem! Pénteken meg kerítésszaggató birsalmapálesz, ugye, Roland? Na úgy legyen! :D

Megint jó volt :)

Olyan, de olyan fáradt vagyok. Tegnap érdekes éjszakánk volt...Jaj, de még előtte voltunk színházban, megnéztük a Szépség és a szörnyet. Nekem nagyon tetszett! Meg Ziziéknek is. Persze Bari otthonhagyta a színházbérletét. Úgyhogy kis híján lekéste az előadást, mi meg ott vártunk rá Zizivel. De a darab nagyon tetszett! Aztán a Kedveseink elénk jötttek, meg Bayszi is becsatlakozott. Sajnos Elvirával nem találkoztunk, mert ők már bent voltak Morrison'sban (gondolom...) amikor mi odaértünk, de senkinél nem volt annyi lé, hogy bemenjünk. Igazság szerint nekem kedvem sem volt, Zolinak meg fájt a foga, úgyhogy vettünk egy üveg pálinkát meg gyümölcsös vodkát, és felmentünk Barihoz. Szerintem jól szórakoztunk! És a Drágám is teljesen jól kijött a többiekkel, a fiúk hamar megtalálták a közös hangot. Majdnem szó szerint, tekintve hogy a számomra kellemetlen zenékről folytattak lelkes eszmecserét. Kevés pia jutott fejenként, de engem mintha megütött volna. Ezt abból vettem észre,hogy faltól-falig közlekedtem, és mindenki röhögött. Ezen felül Bari megkérte Zolit, hogy koordináljon. Ez mindenesetre gyanús. Aztán nagyon sokat sétáltunk. A Hegedüsből elindultunk Zolihoz. Nem fáradtan és nem részegen azért nem lenne olyan messze, de mi még éjjel-nappalit is kerestünk. Amit a Dózsán tudtam, annak az ajtajára ki volt írva: non-stop, nyitva: minden reggel 6-tól. Az nem jött be. Végülis a fiúk bevásároltak, és mindenki hazament. Valamikor negyed 4 körül értünk fel a lakásba. Én Zolinál egyből ágynak estem, ő még vacsizott. Gondoltam, egy pillanatra behúnyom a szemem, és amikor végez az evéssel, hozzábújok. A következő kép: háromnegyed 9. Hát erről ennyit. Még lustultunk egy darabig, aztán hazajöttem. Ebédeltünk anyával, aztán visszamentem hozzá. Aludt. Beengedett, és visszaborult. Melléheveredtem, és én is elszundítottam. Mintha otthon lennék. Már tényleg olyan érzés. Este 11re értem haza. Jól éreztem magam! :) Ma vendégségben voltunk, Rózsi néninek volt a 70. születésnapja, azt ünnepeltük. Jó volt látni az egész családot, beszélgetni velük, történeteket hallgatni az öregegtől. Viszont annyi finom étel és sütemény volt, hogy majdhogynem rosszul lettem, annyit ettem. De olyan profi volt minden! Ezek után kiszöktem, elszívtam egy cigit, ami kicsit helyre tette az emésztésem, viszont majdnem elaludtam. De ezek az öregek odafigyelnek ám! Alig húnytam le a szemem ültő helyemben, egyből bökdösni kezdtek, na meg elhangzott a 'Tiszta apja'-közhely is. Naná, apám is állandóan azt csinálja: teletömi magát sütivel, aztán meg elalszik beszélgetés közben. De azért szeretik, mert jó kis történetei vannak. Mikor már a végkimerülés környékén jártam, végül hazajöttünk. Most fáj kicsit a hasam, de elégedett vagyok. Megint jó hétvégém volt. Kösz minden résztvevőnek. :)