Nach meinen selbstgeschriebenen Regeln ticken...

Holnaptól kettessel kezdődik :S

Vajon mivel töltöm következő évtizedem előestéjét? Azon kívül,hogy a Horthy-korszakot (nem) tanulom... Azon kívül sírdogálok. Igen. Öt szörnyűséges percig úgy tűnt, hogy egyedül leszek ma este, és hogy Holnap (!) egyedül ébredek. Ez olyan mértékben lesokkolt, hogy most, hogy felhívtam Elvirát, és megígérte, hogy jön, még mindig nem vagyok jelentősen jobban. A Barbi nagyon kedves volt, hogy hozott nekem mindenféle finomságot, meg egy nagyon szép öngyújtót, de amikor közölte, hogy elmegy estére, én nagyon letargikus lettem. Hogy mégis, hogy tehet ilyet velem?? Nem értettem. Szerencsére, még idejében elkaptam szegény Elvirát, hogy ne menjen haza. Dejó,hogy első szóra jött! Nagyon megnyugtató. Abban reménykedtem, hogy bent van a városban, és nem azért, mert dolgozik. És lőn. Ma tanulás közben (=helyett) elolvastam pár cikket, és úgy döntöttem, hogy leszokom a dohányzásról. Kitaláltam a személyre szabott koncecpiómat: veszek egy csomag ciginyi értékű szopogatós cukorkát, és amikor rá akarok gyújtani, csak bekapok egyet. De ezt cselesen csinálom: csak akkor, amikor rágyújthatnék, csak ahhelyett, és csak olyan helyen, ahol lehet dohányozni, és ahol szoktam is. Pl.: az iskola dohányzójában-> szépen lemegyek azokban a szünetekben, amikor le szoktam menni, lent kibontok egy cukorkát, elszopogatom, és felmegyek. Vagy hazafelé az iskolából vagy ilyesmi. Erreföl tesó beállított három doboz ajándékcigivel számomra, hogy biztos jó lesz a holnapi bulira. Nagyon kedves tőle, és egyből meg is vigasztaltam magam: az egyik cikkben az volt, hogy menstruáció előtt nem tanácsos a nőknek a leszokással próbálkozni, mert sokkal nehezebb úgy. Ennek hormonális okai vannak, amikre itt most nem térnék ki. Meg egyébként is: vizsgaidőszak előtt vagyok, hát meg vagyok én őrülve? Megnyugtattam magam: amint kiköltözöm a nagy Londonba, akkor leteszem. Hiszen az egész életem meg fog változni, ez miért ne változna? Hátmég ha ezt kombinálom a saját kis receptemmel (amely esetben nem érvényesül az 'ahol szoktam és amikor szoktam' vázlatpont), akkor szerintem 94% esélyem van a sikerre. Meglátjuk majd. Remélem, mindenki megtartja a szavát, és nem hoznak nekem ajándékot! Nem bírnám, ha kapnék valami tök jó cuccot, és nem vihetném el magammal. A holnapi töridogám -előreláthatólag- katasztrofális lesz. Viszont szerintem nem megyek be első órára, inkább kávézok Elvirával, és szép nyugodtan elkészülődöm. Elvégre egy 20 éves felnőtt nő rendelkezhet az idejével, nem? Tudom, nagyon felfújom ezt a dolgot, de aki becsületesen olvassa a blogomat, az tudja, hogy mennyit parázok az öregedésen. (Ezért is szorgalmazom nyolc év után a dohányzásról való leszokást mellesleg.) Én nagyon félek a hervadástól, még szerencse, hogy hanyatló korszakom előtt sikerült megfognom férjendőmet, és úgy érzem, nem is fogom ereszteni holtunkiglan (meg ő sem engem :D). No most, hogy ennyi sületlenséget összehordtam, kicsit megpróbálok rendetrakni, hogy kinézzen valahogy a héder, mire Elvira ideér. Jaj, de nem akarok öreg lenni! De ez már 20 év! Ez már a lejtő... És ma még csak 19 vagyok, gondoljatok bele, holnap milyen rettenetesen fogom érezni magam!! Viszont megnyugodtam kicsit mostmár. Nem sírok, összeszedtem magam, csak nem maradok már egyedül vénségemre!

Liebe ist für alle da - auch für mich :D

Sajnos sem a videók, sem a képek nem lettek olyan jó minőségűek, mint szerettem volna, hát ezt sikerült dokumentálnom a koncertből, amit alább láthattok. Egyébként nagyon jó volt, és nagyon élveztem, és nagyon örülök, hogy Tonót végül sikerült bejuttatni a 'kiemelt állóhelyre' és nagyon minden. Az előttük játszó Combichrist nevű művészi társulat is tetszett, csak túl ideges voltam ahhoz, hogy azzal törődjem. Meg az volt kicsit kellemetlen, amikor lelocsoltak minket azzal a habbal, és utána egyből megszórtak konfettikkel. No mindegy, jót mulattunk a srácokkal :)

A nap idézete

"Úgy kezdődik, hogy az ember magasabb szinten kezdi érzékelni élete folyamatát. Felfigyelünk a véletlen esetekre, amelyek mindig épp a legmegfelelőbb pillanatban következnek be, mindig épp a legmegfelelőbb embereket hozzák elénk, hogy életünkben fontos változást idézzenek elő, új irányba tereljék. A mai ember hajlamos mélyebb jelentőséget tulajdonítani az ilyen eseményeknek, mint a megelőző korok emberei."

James Redfield - A mennyei prófécia

.zip

Ismét eljutottam ide, hogy írjak, de most nem fogok írni, mert eléggé kicsavarodott pózban fekszem, és alig érem el a klaviaturát, ráadásul képeket szeretnék nektek kirakni és földrajzot kell tanulnom a holnapi dolgozatra. Röviden: Zolival már jobban vagyunk mind a ketten, számoljuk vissza a napokat a kilövésig, hogy aztán megédesíthessük egymás életét. Körülöttem sok szépreményű párkapcsolat tönkrement az utóbbi időben, ami sajnálatos, de nem meglepő. Mindegyik kiszenvedőben volt már, ahogy én láttam. Közben a telefonom fogta magát és nem nyílt ki többet, ráadásul darabkák törtek le belőle, de ma voltunk a telefondoktornál, és megjavította Farinkát. Aztán egy nagyon kedves réigi ismerőssel fújt össze a szél, akivel pizzáztunk, és végre megint jót beszélgettünk. Ritkán találkozunk, de akkor aztán kibontakozunk. Talán az ismerőseim közül vele van a legfurcsább kapcsolatom. No meg Attilával, de vele egész más miatt. Szóval Zoli egyszercsak ott termett a semmiből, aztán ahogy jött, úgy ment is, de előtte elvitt kocsival a metróig, a szép rószaszínes-lilás Skodájával. Ennyit a mai napról. A nőnapi vetkőzőshownak meg rövid úton vége lett,amikor Elvira és Etelka kórusban kezdték fájlalni a lábukat. Pedig én jól éreztem magam! Még maradtam volna Marcsiékkal, dehát... A képeken is látszik, hogy hazafelé nem volt egyszerű: megpróbáltam stoppolni, de nem volt nálam törölköző, valószínüleg ezért nem vett fel senki. Pedig milyen jó lett volna! Elkerülhettük volna azokat a kellemetlen alakokat a buszon. Milyen hülyék voltak! No jól van, elég a dumából, jöjjenek a képek.