Megint nem lesz semmi?

Holnap:

Ismét nem találtam semmi említésre méltó programot. Megint egyedül maradok towelyvel.

A Galaxis útikalauz stopposoknak-ban írva vagyon:

„Törülköző: A lehető leghasznosabb dolog, amit csak magával vihet a csillagközi stoppos. Egyrészt komoly gyakorlati értéke van: beletakarózhatunk, hogy meleghez jussunk, míg átugrándozunk a Jaglan-Béta hideg holdjain; heverhetünk rajta, míg a Santagrinus-V ragyogó, márványhomokos tengerpartjain szívjuk a sűrű tengeri levegőt; felvitorlázhatjuk vele minitutajunkat, míg lefelé sodródunk a lassú, lomha Moth folyón; takarózhatunk vele, miközben Kakrafoon sivatagainak vörös csillagai ragyognak ránk; megnedvesíthetjük és fegyverként használhatjuk kézitusában; fejünkre tekerhetjük, hogy távol tartsuk a mérges gőzöket, vagy hogy elkerüljük a Traal bolygó Mohó Poloskapattintó Fenevadjának pillantását (észvesztően ostoba állat, azt hiszi, ha te nem látod őt, ő sem lát téged – annyi esze van mint egy cipőtalpnak, de nagyon-nagyon mohó); veszély esetén vészjelzéseket adhatunk vele, és természetesen beletörölközhetünk, ha még elég tiszta hozzá. Másrészt, és ez a fontosabb, a törülközőnek roppant pszichológiai jelentősége van. Miért, miért nem, ha a strag (strag: nem stoppos) észreveszi, hogy a stopposnak van törülközője, azonnal föltételezi, hogy fogkeféje, arctörlője, szappana, doboz kétszersültje, kulacsa, iránytűje, kötélgombolyagja, szúnyogriasztója, esőkabátja, űrruhája stb. is van. Sőt a strag boldogan odakölcsönzi a stopposnak a felsoroltak vagy egy tucat egyéb tétel bármelyikét, melyet a stoppos véletlenül „elvesztett”. A strag úgy gondolkodik, hogy aki széltében-hosszában bejárja stoppolva a galaxist, nomádul és csövezve él, hihetetlen nehézségekkel néz farkasszemet, és győz, és még azt is tudja, hogy hol a törülközője – az igazán olyan valaki, akit komolyan kell venni. Innen ered a kifejezés, mely a stoppos szlengbe is átkerült már: Hej, helltél már azzal a klufi Ford Prefecttel? Az aztán a sahár, mindig tudja, hol a törülközője! (Hellni: megismerkedni, beszélgetni, találkozni, lefeküdni valakivel; klufi: nagyszerű, belevaló fickó; sahár: igazán nagyszerű, belevaló fickó.)”

Douglas Noel Adams (1952-2001) Nyugodjék békében!

Felvillanyozva

Barikám, én azt hiszem, nem lesz semmi, ha mostanában nem törődöm a háromlábúakkal. Remélem, nem pusztul ki emiatt az egész emberiség :D

Tegnap tök jó napom volt! Találkoztam Barival, meg közben Tomival, és végre-valahára megkaptam a táskát! Wúú, baromi jól néz ki, és olyan gigantikus, hogy elbújhatnék benne! :D Voltunk a mamánál is és tök izgalmas volt, mert csináltunk egy hosszabbítót. Volt hozzá zsinórja, és a kőbányai piacon vett hozzá csatlakozót meg ilyen beledugós fejet -elnézést, nem néztem utána a szakirodalomban, hogy hogyan is hívják ezt-. Mama engedte, hogy segítsek, és megmutatta, hogyan lehet összekötözni ezeket a cuccokat. Közben fel kellett hívni Gabi bácsit, mert ő biztonságtechnikus, hogy melyik szín mi, mert Mama mondta, hogy amikor még ő tanulta, akkor volt a piros meg a kék - a két fázis- és a fekete - a föld- zsinórja, ebben a cuccban meg kék barna és sárga-zöld volt. Mama azt gondolta, hogy nyilvánvalóan a barna a föld, de a telefonos segítségből kiderült, hogy a sárga-zöld a föld, pedig már majdnem összekötöttük azt a fázisnak való csavarral, a barnát meg a földnek valóval. Végül aztán kicseréltük, összeraktuk, és megtanultam, hogy mindig középen van a föld, és a két szélső a fázis, amiket akár össze is keverhetek, csak a földdel nem szabad, mert zárlatos leszek. Felcsillant a szemem, de anyu egyből letört, megtiltván, hogy otthon házi barkácsolásba kezdjek. Úgyhogy nem fogok. Amúgy sem próbálnám ki egyedül, a balesetem óta nagyon vigyázom a konnektorokkal meg minden áramos cuccal. Aztán hazajöttünk, mindenki elhúzott, úgyhogy egyedül maradtam itthon, és megnéztem a kölcsönkapott DVD első lemezét, de a másodikat már nem tudtam, mert tesó hazajött, és kikapcsoltatta "ezt a szörnyűséget!!!!"... A DVD a DIE BAND, DIE SIE PFERD NANNTEN címet viseli, és baromi jó! Nem tudom, mikor tudom nyugodtan megnézni a második felét, de előbb-utóbb akkor is akkor is megnézem! Hiszen, mint tudjuk: rögeszme nélkül nincs fixa idea! :D Az alábbi képeket tegnap készítettem. A második sorozat egyértelműen a legújabb szerzeményemet ábrázolja, aminek a nevén nem kell szerencsére gondolkodnom, hiszen eleve van neki: Gwen. Az első egy kis magyarázatra szorul. Tegnap a Mamitól hoztunk zöldeket a malackáknak, és amint hazaértünk üstöllést odaadtam nekik, de amíg beértem a fürdőszobába, a macska kiszagolta, és nyomban élénk érdeklődést mutatott a lila zacsi felé. (Mint tudjuk, a macskáknak szükségük van néha egy kis legelészésre, vagy legalábbis valami zöldségre, hogy megtisztítsa a gyomrukat, és könnyebben kihányják a szőrcsomókat - még valami, ami után lehet takarítani :s ) Szóval annyira szeretett volna egy kis füvecskét rágcsálni, hogy utána ugrott a malacketrecbe. Kölcsönösen frászt kapott egymástól helyi és légiós. Aztán békésen eszegették a pitypangleveleket, ezeket a pillanatokat sikerült megörökítenem. Amikor azonban kimentem a fényképezőért -ugye- el kellett engednem a ketrec tetejét, így a természetes környezetében ragadozó életmódú házikedvenc bentragadt. Ezt el sem jutott mogyorónyi agyáig, úgy lekötötte a dőzsölés. Akkor tört ki rajta a pánik, amikor anyu táplálkozni szólította az állatkákat, mivel hoztunk nekik való tápot is. Na akkor erőst elgondolkodott, hogy hol jöhetett be ide, vagy hogy egyáltalán hol a kijárat, de mivel ezen kritériumoknak megfelelő objektumot nem talált, legott keserves nyávogásban tört ki. Véget vetettem hát félelmének, hogy esetleg örökre ott marad, és az idők végezetéig rágcsálhatja a krumpi-, répa- és egyéb ínyencségek héját, kiengedtem, és csak a kondenzcsíkot láttam már belőle. Mókás nap volt tegnap :)

Fityisz

Jaj de jó, hogy visszaszereztem a régi klaviaturámat, ezzel öröm ám az írás! Nem úgy, mint a másik, amelyiknek majdnem az összes gombja beragadt, és akadályozta a gondolataim szabad áramlását, csapongását, mert mindig azt kellett figyelni, hogy most beírta azt a tetves betűt vagy nem. Ma elméletleg megyünk streetfestre néhányan, engem mondjuk Neo érdekel leginkább, de biztosan az egész jó móka lesz. Ma egészen meglepődtem. Ádám írt nekem wiwen. Gratulált a német vizsgámhoz, de hogy honnan jutott ehhez az infóhoz? Leírtam én itt ezt a blogomban esetleg, és belepillantott? Ha így van, akkor sok mást is láthatott, sőt, akár még ezt is.Én egy lángész vagyok!... Azért csak nem vagyok olyan nyomtalan. Tegnap is mondták, hogy milyen vonzó vagyok. Pedig tegnap elég csoffadt voltam, csúnya napom volt. Viszont kaptam jó hírt is! Megjött az áhított táskám! Jáj végre, hétfőn eljut hozzám, és a kezembe foghatom és le is fotózom és felrakom ide! Mennyi szenvedés árán jutottunk el idáig, de végül meglett! Csak előtte lesz még egy tüskeihúzás. Azt jó lenne gyorsan átlapozni. De volt tegnap még jó dolog. Mentem a villamoshoz, és azt hittem elejtettem valamit, ezét hirtelen megfordultam. Ezt a mögöttem jövő csávó nem nagyon kultiválta, úgyhogy jól nekemjött, azt hittem felborulok. Kiesett a fülemből is a fülhallgató, de a meglepetés ködén átsejlett a dózer illata. Úh, anyám, majdnem leesett a bugyim. Aztán végigmértem őt, és akkor már az eszméletvesztés játszadozott velem. Lehajolt, és felvette a kis csatot, ami a fülhallgatómról esett le, és kvázi az egész fennforgást okozta. Bocsánatot kértem, megköszöntem, és álltam egyhelyben. Ő továbbindult a villamoshoz, mosolyogva visszanézett, és megérdeklődte, hogy szándékomban áll-e felszállni. Erre felettébb értelmes 'őŐő'-vel reagáltam, a villamos csengetni kezdett. Elérhettem volna, de nem akartam. Pedig tudom, hogy beszédbe elegyedtünk volna, és nem is lett volna ellenemre a kimenetel (esetleg), mert már többször láttam őt errefelé, és mindannyiszor megremegett a térdem, de mégsem. Én nem vágyom most újdonságra és további bonyodalmakra. Wáhhá, felülemelkedtem magamon, fityisz az összes háromlábúnak. Ja és még valami. Volt egy cigis incidens anyuval. Azóta sem találom a Juli kerámiáját, pedig jövő szombaton szükség lesz rá, mert régi-banda-gundel találkozó lesz, és Ő onnan nem hiányozhat, sajnálatos módon azonban kerámia nélkül nem funkcionál. És végül: készülök egy kis meglepetéssel a barátaimnak. Remélem, tetszeni fog nekik! Az alábbi dalt erre a szép májusi napra küldöm mindenkinek! [Es ist ein schöner Tag im Mai, wer nicht arbeitet hat frei, Mann trifft Frau, Frau trifft Mann, sie verlieben sich und dann...]

Hirtelenke

Na, senki sem panaszkodhat! Kedd van, és a hétvégi képek már fent is vannak! Tök ügyes vagyok. A hétvége mókás volt, bár lenne még hozzáfűznivalóm. Én egész jól éreztem magam, ezek csak az én képeim, Barinál még van több is. Kettétörtük a kanapét. De Roland megjavította, mert ügyes. Örülök, hogy Bayusz végül eljött! És szerintem ő is örül :) Szép napot!

Ez a kép nagyon durva! Nem akármilyen pillanatot sikerült elkapnom, úgy sejtem! :D