Ennyi volt

Mostmár tényleg szakítottunk, és letörölt msnről is, úgy, hogy letiltott, úgyhogy végképp nem láthatom, mikor van fent...talán majd pár hónap múlva megpróbálok beszélni vele. Talán ha visszajöttem Keneséről. Ha addig nem foglal le valam(k)i más. Meglássuk. Mindenesetre hiányzik. És ha nézi a blogom :

I MISS YOU HBIBI!

Kenesei ház

Towelday

Mindig tudom, hogy nehéz napom lesz, ha a csellótanárom végigmér, és azt mondja: "Ó, igen, kedvesem, akkor ma vegyünk egy kis Csajkovszkijt".

Egy hét remeteség után visszatértem az iskolába. Hát nem volt túl nagy öröm, be kell, hogy valljam. Az első óra azzal kezdődött, h Big Steve közölte megbuktatási szándékát. Igaz, ezt annyira nem kell komolyan venni, de azért átnézem még az este az elméletet. Hátha kisül belőle valami. Szerintem nem kell ám parázni. Visszatérve a múlt hétre: csütörtökön, a forgatáson nem találkoztam a Tüneménnyel, de talán jobb is így. Igaz, Abdelhadival kibékültünk, de nem hiszem, hogy ez sokáig így is fog maradni. Mostmár én akarok szakítani vele. Jó, mondjuk, eddig én akaram szakítani vele, mégis kiborultam, amikor megtette. KI érti a nőneműeket?! Aztán pénteken elmentem a bőrgyogyihoz, aki közölte, hogy menjek el a Honvéd kórzába, vizsgáltassam ki magam, és menjek vissza hozzá az eredménnyel. Aztán lehet,hogy a tanév befejeztével be kell feküdnöm pár napra. Fantasztikus lesz, alig várom :S Hétvégén Kenesén voltam, és tulajdonképpen nem csináltam semmit, csak olvastam. Vasárnap nagy izgalommal töltött el, hogy mit találok a városban. Kiderült, hogy semmit. Hiába lobogtattam a citromsárga törölközőmet, senkinél nem láttam hasonló használati tárgyat. Teljesen lelombozódtam. Hezitáltam egy sort, hogy van-e kedvem egyáltalán bárhova is menni, végül kitaláltam, hogy elindulok és majdcsak lesz valami. Lett. Ahogy tartottam ZP felé, megláttam egy másik törölközőst. Odamentem hozzá, és beszélgettünk egy sort, természetesen a mai nap tapasztalatairól, a könyvről, a filmről aztán neki mennie kellett. Én odasétáltam ZPhez, és benéztem kívülről, hogy érdemes-e bemenni. Előző igen igen lelombozott hangulatom némileg feljavult attól, hogy találkoztam egy hasonszőrűvel, de még mindig nem voltam biztos benne, hogy be is szeretnék menni. Aztán kívülről megláttam 4 srácot, akik ott ültek törcsivel a vállukon. Najó, lesz ami lesz, bementem. Odamentem a srácokhoz, és kiderült, hogy nagyon keményen 15 évesek, és hogy közülük csak egyikük olvasta a könyvet, és ő (továbbiakban Ádám) szólt a többieknek, hogy hozzanak törölközőt. Ádám egyébként kísértetiesen hasonlított Baghi Tamás 'barátunkra', azaz keskeny arc, rövid borzas haj, fogszabályozó, és szórványos beszéd röhögős megszakításokkal. Azért jól elvoltam velük. Ahogy ott ücsörögtünk, láttunk jópár másik stoppost, és ez újfent felvillanyozott. Aztán egész korán elkezdődött Supernem( 20:40-kor, ez magukhoz képest szerintem rekord), és ha nincsenek ott Ádámék, én megálltam volna a szélén és békésen szemlélődök. Na nem így lett, ezek bementek a közepébe, és beálltak a pogó körvonalába. Kisebb megszakításokkal végigpogózták a koncertet. Én csak néha szálltam be, és komolyan mondom, jól esett. Végig lobogtattam a kis sárga törölközőmet. Aztán a Lehel térig együtt mentünk Ádámmal, és kiderült, hogy művelt. Bár ha ostobának gondoltam volna, szóba sem állok vele, mert nálam ez így szokás. Megelőzi a felesleges bosszankodást. Aztán jött az a bizonyos fizikaóra. Ja, meg Fániék közölték, hogy Kassai haragszik rám. Zsír. Hozzá is mehetek majd, hogy megbeszéljem vele. Bírom őt, na. Az egyik legjobb fej tanárom. Nem akarom, hogy haragudjon rám. A nap híre: 1,43-as átlaggal átmentem matekból. Ez valami hihetetlen. Dratsi azt mondta, hogy látja, hogy jó a hozzáállásom, és javulnak a jegyeim is, ezért adja meg a kettest. Remélem, jövőre még jobb tendenciát tudok neki mutatni. Beszéltem Sturmival is, az igazolás letudva. Közepesen szar napom volt, hullámvölgyekkel tűzdelve. Egyedül vagyok itthon, a hátam mögött valami elefántos műsor megy. Már zsinórban a harmadik. Lehet, hogy elefánt-nap van az Animal Planeten. Lassan megyek szerintem aludni, kemény hét elé nézek.

(L)Tomi(L) /Az év kitolása!!/

Ma szörnyű napom volt. Igazából a tegnap estével kezdődött, amikor elmentem Supernem koncertre, és kiderült, hogy Edda van. Na szép,legalább sétáltam egyet. A pláne benne az, hogy jövőhét vasárnap lesz ZPben, amikor a törölközőnap is lesz, szóval most aztán dilemmában vagyok, bár én inkább a törcsi felé hajlok. Még nem tudom. Na mindegy, majd eldől. Aztán ma enyhe gyomorgörccsel mentem be a suliba. Na mi lesz velem? Végigunatkoztam a fizikaórát, aztán végigizgultam a tesiórát, és anyu végre-valahára megérkezett. Elmentünk az ofőhöz, aki közölte, hogy három napnál több hiányzás már nem az ő hatásköre, és keressük meg vele az igazgatót. Itt az öklömnyire zsugorodott gyomrom felugrott a torkomba, ahol gombócot képezve akadályozta, vagyis inkább megnehezítette automatikus létfenntartási kísérleteimet. Megvártuk az igazgatót, és folyt rólam a víz, és tördeltem a kezem, és nagyon-nagyon izgultam, hogy mostaztán mi lesz velem. Nekiállt akadékoskodni,hogy hamarabb kellett volna szólni, előre el kell kérni a diákot az iskolából, és adjak neki egy telefonszámot. Remegő hangon lediktáltam a számot, amiről legutóbb hívtak, és amit 10 perccel azelőtt anyu is felhívott. Naná, hogy amikor Szakáll hívta hangpostára kapcsolt (egyébként megértem). Lázas gondolkodás, kapkodás, keresés, és találtam egy másik számot a telefonomban. Gyorsan lediktáltam, az meg sípolni tudott csak. Szééép. Anyu megpróbálta a sajátjáról az első számot, csodák csodájára neki működött. Szakáll jól leteremtette a diszpécser csajszit (nyugodjék békében), és szidott engem is egy versnyit. Aztán barátságosan megérdeklődte, hogy miért is nem vagyok órán, én meg persze a kézenfekő választ adtam: mert vele beszélek. Erre leüvöltött, hogy menjek fel órára. Fantasztikus. Felmentem. Végiggörcsöltem az irodalomórát, aztán a matekot, aztán megint egy irodalmat.

Nekiálltam keresni Czubort, hát nem találtam. Már vagy 10 perce sétálgattam fel és alá a tanári előtt, amikor meguntam (vagy elpattant egy ideg az agyamban), és lementem a tankonyhára. Végigjártam az egészet keresztbe-kasul, míg végül hátul, a menzakonyha mögötti kis személyzeti kávézó-dohányzóban a sarokban ülve rátaláltam. 'Nocsak, Roberta, megtaláltál?' 'Hát ii-igen...' 'És mondd csak, NEM KÉT SZÜNETTEL EZELŐTT KELLETT VOLNA MEGKERESNED?????' Azt hittem, ezen a ponton tényleg elájulok. 'H-hát azt h-hittem, hogy...szóval én úgy emlékeztem...nem most kellett lejönnöm?' Az egyszerű válasz: 'NEM'. Széép, mi lesz most velem, tuti megszívat elfelejthetek mindent de tényleg, végem, kaput, kampec stb. Még szidott egy strófányit meg kiabált, aztán végül azt mondta: 'Na húzzál innen, ne is lássalak már a héten!' Én nem is vártam a távozással. Kimentem, és 500$os vigyorral, szivárgó könnyekkel (az átélt idegesség, és a testem feletti kontroll hirtelen megszűnése miatt) sétáltam végig a tankonyhákra vezető folyosón. Aztán gyorsan felmentem, szóltam Sturminak, feldzsaltam a cuccomért, és húztam elfele.

Azért voltam ennyire ideges, mert a Média Akadémiásoknak 100%ra mondtam, hogy megyek, amikor még semmilyen tanár vagy igazgató nem tudott a kis akciómról. Azért voltam ilyen ideges, mert nagyon úgy tűnt, hogy ha most nem jelenek meg, több munkára tutira nem hívnak. Azért voltam ennyire zaklatott, mert nem láttam sok esélyt arra, hogy elengednek. Pedig DE.

Kiértem a Moszkvára, kényelmesen dohányozgattam egy sort, felmértem a törpieket. Az úton nem sok említésre méltó történt, csupáncsak annyi,hogy a Moszkván 20percet várakoztam a tűző napon, aztán a Budapest vége, Budakeszi táblánál 1 órát voltunk a tűző napon, aztán végre odaértünk, akkor még 20 percet vártunk, mire egyáltalán a próbaterembe mentünk.

SAKKOR. Beléptem, és megláttam. Megláttam, és belészerettem. Kész, végem volt, padlót fogtam egyből. Ha szerelmes lettem volna még Reinerbe, lehet, hogy rövidúton lemondtam volna róla. Még mindig nem találok szavakat. Először csak egy villanásra láttam. Aztán meghallottam a hangját. Aztán láttam táncolni. Csillagszemű Tündérmanóálombogárka. Nem, azt hiszem ez elég lapos kifejezés Rá. 1 órán keresztül néztük a próbájukat. Pontosabban a többiek nézték a próbát, én meg transzba esve ültem egy helyben és bámultam. Remélem, a nyálam nem csordult ki. Aztán ők átmentek az igazi stúdióba, mi meg megint egy jó 20 percet ücsörögtünk. Én csak próbáltam feldolgozni a látottakat. Aztán jött egy asszisztens, és 6 statisztát kért. Először azt hittem, rám mutatott, ezért felálltam. Kiderült, hogy a hátam mögött ülőre mutatott (jellemző), én meg csak álltam tétován. Azt mondta, najó, Ön is jöjjön (vagyis én). Átmentünk, és megint megremegtek a belső szerveim. Fekete cipő, fekete, feszes melegítőnadrág. Fekete, vállra tűrt ujjú póló, fekete NIKE hajpánt. Oldalt felnyírt sötétbarna haj, kicsit punkos, de ízlésesen. Ízléses, nem türemkedő, de LÉTEZŐ, SOKÉVES izmok. Az arcát nem tudom leírni. Lerí róla, hogy nagyon okos, jó a humora, és...és az a valami. Valami, ami azonnal megfog, ha ránézel egy emberre. Fény a szemében? Igen, azt hiszem, így szokták mondani. Olyan csintalan, rafkós fény.Vagány, lezser. Intelligens. És cseles. Nagyon-nagyon cseles. Játékos. A szeme folyamatosan mosolyog. Imádja,amit csinál; ahogy elnéztem az arcát tánc közben...Átszellemül, látszik,hogy nincs körülötte semmi ilyenkor. Csak csinálja. Zsigerből. A lelkéből jön. Elvarázsolt.

Szóval 6 statiszta a szimpad két szélére. Én odakeveredtem a Csodalény mellé. Eredetileg a másik irányba indultam, aztán ott megvoltak hárman, a másik kettő ember meg már beállt, szóval teljesen az én kontrollálásomon kívül kerültem oda ahova. A feladat a következő volt: Ők az elején hangszerekkel bohóckodnak, aztán azt kidobják oldalra, amit nekünk kell elkapni. Minden táncosnak bemutatták a saját statisztáját. Odajött a koreográfus; 'Tomi', és rámutatott. Én azt hiszem ámultam egy kicsit. Hogy egy ilyen Tüneménynek ilyen földi neve van? A koreográfus és Tomi kérdőn néztek rám. És ezt így folytatták néhány pillanatig, amíg magamhoz nem tértem, és sikerült megformálnom és hangokba öntenem a nevem. Ő is elmélázott rajta egy pillanatig, valószínüleg ilyen gondolatmenetben: hogy lehet egy ilyen hétköznapi statisztának ilyen nem-hétköznapi neve?

De a mosolya is olyan szelíd és kellemes. És a vigyora élettel teli, és...és...nem tudom. Nem tudom szavakba önteni. Az egész ember egy eleven jókedv, értelem és érzelem. Mégpedig mind a legjobbik fajtából. A legfelhőtlenebb, a legmagasabb és a legszenvedélyesebb. És a szeme! Az a fény...vagy nem is tudom.

Többször elpróbáltuk a hangszerelkapósat, és mindannyiszor rámvigyorgott. Csak a gyűrűje feszélyezett,ami igaz, a bal kezén és ezüst színű volt,ám a gyűrűsujján, és karika. Nem tudom mire vélni. Végülis lényegtelen, hiszen csak egy álommanó marad (legalábbis nekem). Max az Operettszínházban megnézhetem majd néha. Merthogy ott táncol. Aztán mint mindennek, ennek is vége szakadt. És utána jött a legborzasztóbb.

Kiderült,hogy ennyi herce-hurca, cécó és kavarás után egész héten CSAK szerdán kell majd bemennem. Mindegy, hát én tutira nem megyek be a suliba. Megmondtam anyunak, és nem ellenkezett. Legalább lesz időm bőrgyogyizni, fogszabizni, meg még allergiavizsgázni is. Ennyi megrázkódtatást és megaláztatást egy nap! És most még lehet,hogy Abdelhadival is szakítunk. Szörnyű napom volt, csak egy jó volt benne. Tomi.

...

Hát ennyi volt. Szakítottunk. Nem fogom bebizonyítani a világnak, hogy én képes vagyok rá. Talán mert nem vagyok. Nem tudom megváltoztani. VÉGE

A tibetiek szerint a mai kívánságok 10milliószorosan hatnak. Akkor azt kívánom: legyen boldog, és ne szenvedjen hiányt soha semmiben.

10milliószorosan is száll vissza amit teszünk. Hatalmas fájdalmat okoztam. Tényleg nagyon nagyon nagyot. Tudom. Vissza fog szállni? Reinernél nagyobb fájdalom, azt hiszem nem érhet. Bár lehet, hogy ezt azért gondolom így,mert eddig ő okozta legnagyobb fájdalmat, és nem tudom, milyen a még nagyobb. A magam részéről nem is akarom megtudni.

Szakított velem. Hát ennyi lenne?

Nem váltottam meg a világot. Jellemző.

Dehát én szeretem őt. Most mit kezdjek magammal? Most mihez kezdjek? Eloszlik a derengő jövőképem. Lassan elfolyik. Nem tudok többet írni. A sírás fojtogatja a torkom. Bárcsak ezt egy élet kioltására képes kézpár tenné. Akkor legalább lenne értelme.

The Hitchhiker's Guide To The Galaxy Fanatic :D

The Trailer of the movie:

And the best scene in the movie :D

Fanatizálódtam

Törölközőnap 2008.
Az idei már a sokadik alkalom, hogy Douglas Noel Adams elmékére törölközőnap lesz tartva. DNA R.I.P. és: DON'T PANIC!!

Kedves

Pár hete kaptam egy levelet a XIII. kerület polgármesterétől. Tudom, hogy általános, és mindenki ilyet kap, de azért simogatta a lelkemet, mert szép. Szerintem nagyon kedves gesztus. Most közzé teszem.

Tisztelt Ifjú Hölgy!

Tisztelettel köszöntöm Önt nagykorúvá válása alkalmából, az Esélyegyenlőség Világnapján. Kerületünkben, 2007. május 3. - 2008. május 2-a között 932 fiatal tölti be a 18. életévét. Örömömre szolgál, hogy Budapest Főváros XIII. kerület polgármestereként, az önkormányzat Képviselő-testülete nevében az ünnepeltek sorában Önt is köszönthetem.

Nagykorúvá válása több lehetőséggel, és több felelősséggel ruházza fel: magyar és európai választópolgárként teljes joggal vehet részt szűkebb és tágabb környezete ügyeinek intézésében. Kívánom, hogy életének ez a szakasza a jó döntések sorozatából álljon.

Kívánom, hogy folytassa eredményesen tanulmányait iskolarendszeren belül és azon kívül. Építse fel sikeresen azt az életpályát, mely szakmailag és emberileg kiteljesíti. Munkájában és magánéletében találjon értelmes célokat, váltsa valóra álmait. Kívánok szilárd akaratot, hogy sorsát képes legyen irányítani, kitűzött céljaiért tudjon harcolni, sikeresen feleljen meg az élet kihívásainak. Biztos családi hátteret, mely átsegíti a nehézségeken, esélyt és lehetőséget arra, hogy országunk, és szűkebb hazánk, az idén hetvenéves XIII. kerület jobbításán dolgozhasson.

Őrizze meg a kerületünkhöz fűződő ragaszkodását, gyermek- és ifjúkora szép emlékeit. Gondoljon jó érzéssel az itt töltött évekre, melyek remélem lelkében és értelmében egyaránt maradandó nyomot hagynak. Legyen a XIII. kerület az a hely, ahová erős szálakkal kötődhet, amiből táplálkozhat, erőt és hitet meríthet. Teljen öröme kerületünk sokszínűségében, érezze magáénak a polgári Újlipótvárost, a regényes múltú Vizafogót, a megújuló és dinamikusan fejlődő Angyalföldet. Érezze magáénak a kerületet, legyen aktív részese mindennapjaink alakításának.

Kívánom, hogy legyen igazi otthona a XIII. kerület!


Budapest, 2008. május hava





dr. Tóth József

Mindenképpen szívet melengető volt olvasni, és valóban örülök, hogy angyalföldi vagyok. Sok élmény köt ide, és nagyon szeretek itt élni. Minden a közelben van, és minden fát ismerek.

SZERETEK XIII. KERÜLETI LENNI.

Hát igen

Régóta nem írtam, tudom, de most rákattantam a Honfoglalóra kicsit.Ma mezítláb átgyalogoltam a városon, megtaláltam a csajt és megcsináltam a plakátot péntekre.Öklömnyi vízhólyagok vannak a lábamon, de hát mit vár az ember egy új cipőtől? A körmöm töretlenül nő, hétvégén ablakot pucoltam. Abdelhadit meg szeretem. :D

Izé..

Képekben kifejezve ez történt az utóbbi időben. Abdelhadi look to the bottom of this page, you will see some videos about the area in which i live. They were captured during the way home :) And the last one on the way to lake Balaton.