A háború érthetetlensége és hiábavalósága mindig csata után mutatkozik meg.Ez a holtak számán és az élők viselkedésén egyformán lemérhető.Azok a férfiak, akik alig fél nappal előtte még egymást gyilkolták, ilyenkor, karnyújtásnyira a másiktól szótlanul bóklásznak a hullák és sebesültek közt.Néha szólnak egymáshoz, de többnyire nem...és némán nézik a másikat.
Bármi megtörténhet csata után.
Megesik,hogy a mellvértről vagy kedvese által hímzett keszkenőről ismerni meg csupán a holt barátot, hisz' nincs neki arca.A harcos kihúzná legjobb társát a hullahegy alól,de annak teste beszorult tucatnyi más, ismeretlen ember szétzúzott húsa és csontjai alá, s lehet, hogy a harcos int valakinek a közelben, hogy "hé komám, gyere segíts", és akkor odalép mellé egy ember, talán éppen az, aki megölte a legjobb barátját és segít neki kihúzni a borzalom alól.Talán egy kézfogással búcsúznak, talán semmivel,de akkor és ott,abban a pillanatban barátok.
Fonyódi Tibor - Isten ostorai
Emlékezzetek erre, emlékezzetek, mert lehet, én vagyok az ismeretlen,élettelen korpuszok alatt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése