Ez rólam szól

2008. március 11., kedd

Tizenegyes

Szabálytalanság a 16-oson belül, az ítélet: szabadrúgás.Mindenki feszülten várakozik, minden lélegzet visszafojtva,és akkor a játékosok felsorakoznak és összeakasztják rezzenéstelen tekintetüket.És elkövetkezik a történelmi pilanat: láb lendül, hozzáér a reszkető bőrlabdához, ami szélsebesen messze kerül az imént még oly közeli szegecses cipőtől.Közeledik beteljesülése felé: már majdnem a kapuban van, de előbb át kell verekedie magát az ellenséges sorfalon,ameylet marcona, zord arcú, tagbaszakadt, izzadtságtól gyöngyöző homlokú férfiak alkotnak.Már senki sem bír magával, mint az íj,feszülnek az idegek, minden szem a sebesen haladó pöttyre irányul ami ívesen repül, kikerülve a borzolt hajú, felé emelkedő fejeket és csak száll és száll a kapu felé, de annak őre a másik oldalon tartózkodik elérhetetlen messzeségben, már nem tud mit tenni, és az utolsó feszült pillanat: a labda megpattan a kapufán, és végül nem találkozik a hálóval.Gellert kapva visszafelé veszi útját, de azt már senki sem látja, hogy hol ér földet.Mert senkit sem érdekel.A lényegen túl vannak.A kapus mostmár megnyugodhat, és bitzos lehet benne: jó ideig senki nem fogja bombázni területét.Csak ő.Hát így esett a TIZENEGYes.

Nincsenek megjegyzések: