"Azok a mackók bűvöletet árasztottak magukból, felküldtek a lelki padlásra. Aztán ott a porszemcséket hintáló, mézarany fénypászmák között feltúrtam néhány ládát, bőröndöt, emlékkép-albumot. Különös, a kölyökkor elveszett, megfakult, letörölt hímpora utáni vágy váltotta ki a legfájóbb nosztalgiámat. Hiszen az a hímpor tesz mindent oly ragyogóvá, édessé, kívánatossá, az tartja távol a vaskalap józanságot, köznapiságot, unalmat. Az teszi velünk a varázslatot: míg velünk van, úgy tudjuk, a meséből származunk, álomi szabadok s csodát tenni és érteni egyaránt képesek vagyunk. Pont."
V.F.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése