Fáj.

Nos igen, amit igértem, betartom. De nem igazán tudom, hogy hogy fogalmazzam meg ezt az olvasó szem által felfogható szavakban, amelyek segitségével valóban el tudjátok képzelni, hogy mi is van bennem. Az úgy szokott kezdődni, hogy a külső kép elhomályosul. Belül, a bordáim tájékán egy forgószél kerekedik, ami csak dagad és nő, hogy már úgy érzem, mintha eltörné bordáimat, mintha már kivülről is látni lehetne, ahogy domborodik a mellkasom. majd lassan elkezd kúszni a torkom felé, és elszoritja azt. Ilyenkor menekülési késztetést érzek, mintha csak elszaladhatnék a kitörni készülő tomboló vihar elől. Mélyeket lélegzem, és egy pontra meredek, de gyakran nem birom megállitani, szépen bepárásodik a szemem, és tétova könnycseppek indulnak az orrom felé. A következők már bátrabbak, és lelkesen követik az előttük haladókat. Persze, nekik már könnyű, hiszen az ösvény már ki van taposva. Szeretem, ha ilyenkor nincs körülöttem senki. Szeretnék ilyenkor futni, rohanni, és meg sem állni addig, amig jár a levegő a tüdőmben. A belső vihar közben pusztit. Van, amikor nincs szükség kiváltó okra, egyszerűen csak elkezdődik. Van, amikor meglátok egy képet, egy ismerősről, vagy ölelkező-nevetgélő idegeneket, elolvasok egy kedves üzenetet vagy eszembe jut egy régi-régi történet, emberekről, akiket ismerek és szeretek, és akkor milliméterre pontosan tudatosul bennem, hogy mennyire távol is vannak tőlem. Azt hittem, idővel javulni fog, és nem könnyekkel takarva arcomat alszom majd el, de sajnos tévedtem. Minden egyes nappal rosszabb és rosszabb. csak véreznek azok a sebek, kitartóan és megállithatatlanul. És én már nagyon nem tudom, hogy mit tegyek. Eddig legalább az otthonomnak nevezett területen béke volt számomra (többnyire). De most otthonom sincs, ahol pedig lakom ott minden van, csak béke és nyugalom nincs. Minden nap, minden egyes nap történik valami, ami miatt rossz/gyerekes/lusta/hanyag vagyok, és minden nap bizonyitanom kéne, de sosem vagyok elég jó. Ez a munkahelyemre ugyanúgy vonatkozik. Nem lehetek elég jó. Nem és nem. Soha. Összefoglalva talán ennyit tudnék most elmondani.