Egy éve ilyenkor már a HÉVen voltunk. Már mentünk a koncertre.Ami baromi jó volt, de vége lett. Mert egyszer mindennek vége van.Emlékszem, jó idő volt, elég volt egy pulóver.Rajta is az volt. Egy kék, cipzáros, zöld csíkokkal. De még jóval korábban ezen a napon, mondjuk reggel...felébredtem másfél méterre ettől a helytől, ahol most ülök, a karjaiban. Az első, amit láttam, az ő volt, ahogyan alszik. Hozzábújtam, szorosan. És arra gondoltam; bár minden reggel mellette ébredhetnék. Bár minden reggel ránézhetnék, és elmondhatném neki, mennyire szeretem. Hogy elmondhassam neki, hogy mennyre jó, hogy velem van, és mennyire jó, hogy létezik, és van nekem. Boldog idők! Elmúlnak. Minden elmúlik.Mindennek vége. De lehet, hogy most ezzel valami új kezdődik. De nehéz volt elszakadni a múlttól. De nehéz volt minden! És milyen jó is lehetett volna. Akár jó is lehetett volna. De én rontottam el. Mostmár mindegy, kár keseregni, vége. V-É-G-E. Csupa nagybetűvel. Mostmár ittvan Abdelhadi. Bár nem vagyok biztos benne, hogy ő a megfelelő. Megint esik. Egy éve nem esett.De egy éve azzal folytattuk,hogy elment fürdeni, aztán a csomagjáért a Hostelbe. Ez volt a három nap alatt az egyetlen óra, amit nélküle töltöttem.És milyen jó volt,amikor végre megérkezett!Aztán egy csomó minden történt,amit most nem szeretnék felidézni, úgyhogy ugorjunk egy kicsit az időben. Elindultunk kajáldába, és meg is találtuk az Operánál vagy az Oktogonnál vagy valahol ott a Főzelékfalót, és kajáltunk. Aztán elmentünk 1001éjszakába, és cselesen fizettem. Aztán haza, és mentünk a koncertre. Ezzel szemben ma iskolában voltam, kémiadogát írtam, bőrgyógyásznál voltam, vakaróztam, aztán elmentem a tett színhelyére. Röpke egy és negyed órát töltöttem ott, és sírtam, és törit próbáltam tanulni, és sírtam, és tanultam, és sírtam stb. Hát így telt a napom. Egy év. Ennyit jelent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése