Towelday

Mindig tudom, hogy nehéz napom lesz, ha a csellótanárom végigmér, és azt mondja: "Ó, igen, kedvesem, akkor ma vegyünk egy kis Csajkovszkijt".

Egy hét remeteség után visszatértem az iskolába. Hát nem volt túl nagy öröm, be kell, hogy valljam. Az első óra azzal kezdődött, h Big Steve közölte megbuktatási szándékát. Igaz, ezt annyira nem kell komolyan venni, de azért átnézem még az este az elméletet. Hátha kisül belőle valami. Szerintem nem kell ám parázni. Visszatérve a múlt hétre: csütörtökön, a forgatáson nem találkoztam a Tüneménnyel, de talán jobb is így. Igaz, Abdelhadival kibékültünk, de nem hiszem, hogy ez sokáig így is fog maradni. Mostmár én akarok szakítani vele. Jó, mondjuk, eddig én akaram szakítani vele, mégis kiborultam, amikor megtette. KI érti a nőneműeket?! Aztán pénteken elmentem a bőrgyogyihoz, aki közölte, hogy menjek el a Honvéd kórzába, vizsgáltassam ki magam, és menjek vissza hozzá az eredménnyel. Aztán lehet,hogy a tanév befejeztével be kell feküdnöm pár napra. Fantasztikus lesz, alig várom :S Hétvégén Kenesén voltam, és tulajdonképpen nem csináltam semmit, csak olvastam. Vasárnap nagy izgalommal töltött el, hogy mit találok a városban. Kiderült, hogy semmit. Hiába lobogtattam a citromsárga törölközőmet, senkinél nem láttam hasonló használati tárgyat. Teljesen lelombozódtam. Hezitáltam egy sort, hogy van-e kedvem egyáltalán bárhova is menni, végül kitaláltam, hogy elindulok és majdcsak lesz valami. Lett. Ahogy tartottam ZP felé, megláttam egy másik törölközőst. Odamentem hozzá, és beszélgettünk egy sort, természetesen a mai nap tapasztalatairól, a könyvről, a filmről aztán neki mennie kellett. Én odasétáltam ZPhez, és benéztem kívülről, hogy érdemes-e bemenni. Előző igen igen lelombozott hangulatom némileg feljavult attól, hogy találkoztam egy hasonszőrűvel, de még mindig nem voltam biztos benne, hogy be is szeretnék menni. Aztán kívülről megláttam 4 srácot, akik ott ültek törcsivel a vállukon. Najó, lesz ami lesz, bementem. Odamentem a srácokhoz, és kiderült, hogy nagyon keményen 15 évesek, és hogy közülük csak egyikük olvasta a könyvet, és ő (továbbiakban Ádám) szólt a többieknek, hogy hozzanak törölközőt. Ádám egyébként kísértetiesen hasonlított Baghi Tamás 'barátunkra', azaz keskeny arc, rövid borzas haj, fogszabályozó, és szórványos beszéd röhögős megszakításokkal. Azért jól elvoltam velük. Ahogy ott ücsörögtünk, láttunk jópár másik stoppost, és ez újfent felvillanyozott. Aztán egész korán elkezdődött Supernem( 20:40-kor, ez magukhoz képest szerintem rekord), és ha nincsenek ott Ádámék, én megálltam volna a szélén és békésen szemlélődök. Na nem így lett, ezek bementek a közepébe, és beálltak a pogó körvonalába. Kisebb megszakításokkal végigpogózták a koncertet. Én csak néha szálltam be, és komolyan mondom, jól esett. Végig lobogtattam a kis sárga törölközőmet. Aztán a Lehel térig együtt mentünk Ádámmal, és kiderült, hogy művelt. Bár ha ostobának gondoltam volna, szóba sem állok vele, mert nálam ez így szokás. Megelőzi a felesleges bosszankodást. Aztán jött az a bizonyos fizikaóra. Ja, meg Fániék közölték, hogy Kassai haragszik rám. Zsír. Hozzá is mehetek majd, hogy megbeszéljem vele. Bírom őt, na. Az egyik legjobb fej tanárom. Nem akarom, hogy haragudjon rám. A nap híre: 1,43-as átlaggal átmentem matekból. Ez valami hihetetlen. Dratsi azt mondta, hogy látja, hogy jó a hozzáállásom, és javulnak a jegyeim is, ezért adja meg a kettest. Remélem, jövőre még jobb tendenciát tudok neki mutatni. Beszéltem Sturmival is, az igazolás letudva. Közepesen szar napom volt, hullámvölgyekkel tűzdelve. Egyedül vagyok itthon, a hátam mögött valami elefántos műsor megy. Már zsinórban a harmadik. Lehet, hogy elefánt-nap van az Animal Planeten. Lassan megyek szerintem aludni, kemény hét elé nézek.