Miért van az, ha megkedvelsz valakit, egyből jönnek a gondok?Miért van az, hogy halálra idegesít a hülye kérdéseivel? Miért van az,hogy ennek ellenére én mégis válaszolgatok neki? Miért magyarázok el neki 15ször valamit, ha 15ször megkérdezi? Miért van az,hogy nagy mellénnyel mesélem, hogy ó, igen, szakítottunk na és akkor? És utána miért van az, hogy este meg leülök ide, meglátom a nevét, beszélünk két szót, és máris megtámad a sírógörcs? Miért van az, hogy nem bírja nézni ahogy sírok? És az miért van, hogy én nem bírom nézni, ahogy egy másik lánynak ugyanúgy integet mint nekem, és ugyanúgy puszit küld neki? Ezt miért nem tudom elviselni azután, hogy szakítottunk? Egyáltalán miért tartjuk még a veszekedőviszonyt szakítás után? És miért van az, hogy ez mégis jobban megnyugtat, minthogyha egyáltalán nem lenne köztünk kontatkus? Miért nem kérdezte meg, hogy miért kell korházba mennem? Miért nem figyel rám eléggé? Vagy csak annyira nem figyel rám, amennyire én szeretném? Sokat várok tőle? Miért ragaszkodom hozzá ennyire? Miért hiszem, hogy szakítottam vele,amikor közben minden este beszélünk még mindig? Miért drukkol ellene az egész család? És miért tartok én ki mellette ennek ellenére is? Vagy pont ezért? Akkor most hazudok neki? Azzal hogy szeretem? Vagy a családnak hazudok, azzal,hogy majd én megmutatom? Nem fogom megmutatni? Fogom látni őt egyáltalán? És ő szeret engem? Na ebben biztos vagyok. De vajon megérdemel-e engem? Azok után, ahogy viselkedik? Megérdemlem-e én Őt, azok után ahogy viselkedtem? Akarok én még élni egyáltalán? Na ebben is biztos vagyok. Akkor meg mi értelme az egésznek? Aki válasszal tud szolgálni írjon, hátha még a halál beállta előtt megkapom. Kösz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése