A portugál meccs napján Levivel találkoztam, aztán szanaszét áztunk a Moszkván. Levente sírdogált, hogy nem akar elázni, mire közöltem vele, hogy nem mindegy? Vízilabdaedzésre megy, úgyis vizes lesz...Aztán bementünk egy méregdrága kávézóba, én vettem egy sört, végignéztem a meccset, amin, természetesen, nyertünk,és találkoztam Attilával. Jó szokásához híven megint jóó állapotban volt, de azt hiszem, barátok vagyunk :) Vagy valami olyasmi. Másnap, Barival néztük a német meccset, és vesztettünk. :( Néhány másik drukker jött a hátunk mögött, és megszólítottak: Tut mir leid, Mädchen!Aber die besten sind gewonnen! Mi nem értettük, hogy ezt miért mondják, hiszen a németek vesztettek. És elkezdték vesézgetni, hogy Németország a világranglistán is csak a 7-8.helyet foglalhatja el, meghogy majd jól meglátjuk,hogy milyen rossz csapat stb. Barival mi teljesen kiakadtunk, hogy hogy mondhatnak ilyet a saját csapatukra,hiszen németül kommunikáltunk velük. De kiderülnek ám a dolgok itten! Attól, hogy valaki németül beszél, még nem biztos,hogy német (lásd pl. Bari és én). Észrevettük,hogy valamilyen más nyelven beszélnek egymás között. Nyilván horvátul. Erről ennyit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése