Felvillanyozva

Barikám, én azt hiszem, nem lesz semmi, ha mostanában nem törődöm a háromlábúakkal. Remélem, nem pusztul ki emiatt az egész emberiség :D

Tegnap tök jó napom volt! Találkoztam Barival, meg közben Tomival, és végre-valahára megkaptam a táskát! Wúú, baromi jól néz ki, és olyan gigantikus, hogy elbújhatnék benne! :D Voltunk a mamánál is és tök izgalmas volt, mert csináltunk egy hosszabbítót. Volt hozzá zsinórja, és a kőbányai piacon vett hozzá csatlakozót meg ilyen beledugós fejet -elnézést, nem néztem utána a szakirodalomban, hogy hogyan is hívják ezt-. Mama engedte, hogy segítsek, és megmutatta, hogyan lehet összekötözni ezeket a cuccokat. Közben fel kellett hívni Gabi bácsit, mert ő biztonságtechnikus, hogy melyik szín mi, mert Mama mondta, hogy amikor még ő tanulta, akkor volt a piros meg a kék - a két fázis- és a fekete - a föld- zsinórja, ebben a cuccban meg kék barna és sárga-zöld volt. Mama azt gondolta, hogy nyilvánvalóan a barna a föld, de a telefonos segítségből kiderült, hogy a sárga-zöld a föld, pedig már majdnem összekötöttük azt a fázisnak való csavarral, a barnát meg a földnek valóval. Végül aztán kicseréltük, összeraktuk, és megtanultam, hogy mindig középen van a föld, és a két szélső a fázis, amiket akár össze is keverhetek, csak a földdel nem szabad, mert zárlatos leszek. Felcsillant a szemem, de anyu egyből letört, megtiltván, hogy otthon házi barkácsolásba kezdjek. Úgyhogy nem fogok. Amúgy sem próbálnám ki egyedül, a balesetem óta nagyon vigyázom a konnektorokkal meg minden áramos cuccal. Aztán hazajöttünk, mindenki elhúzott, úgyhogy egyedül maradtam itthon, és megnéztem a kölcsönkapott DVD első lemezét, de a másodikat már nem tudtam, mert tesó hazajött, és kikapcsoltatta "ezt a szörnyűséget!!!!"... A DVD a DIE BAND, DIE SIE PFERD NANNTEN címet viseli, és baromi jó! Nem tudom, mikor tudom nyugodtan megnézni a második felét, de előbb-utóbb akkor is akkor is megnézem! Hiszen, mint tudjuk: rögeszme nélkül nincs fixa idea! :D Az alábbi képeket tegnap készítettem. A második sorozat egyértelműen a legújabb szerzeményemet ábrázolja, aminek a nevén nem kell szerencsére gondolkodnom, hiszen eleve van neki: Gwen. Az első egy kis magyarázatra szorul. Tegnap a Mamitól hoztunk zöldeket a malackáknak, és amint hazaértünk üstöllést odaadtam nekik, de amíg beértem a fürdőszobába, a macska kiszagolta, és nyomban élénk érdeklődést mutatott a lila zacsi felé. (Mint tudjuk, a macskáknak szükségük van néha egy kis legelészésre, vagy legalábbis valami zöldségre, hogy megtisztítsa a gyomrukat, és könnyebben kihányják a szőrcsomókat - még valami, ami után lehet takarítani :s ) Szóval annyira szeretett volna egy kis füvecskét rágcsálni, hogy utána ugrott a malacketrecbe. Kölcsönösen frászt kapott egymástól helyi és légiós. Aztán békésen eszegették a pitypangleveleket, ezeket a pillanatokat sikerült megörökítenem. Amikor azonban kimentem a fényképezőért -ugye- el kellett engednem a ketrec tetejét, így a természetes környezetében ragadozó életmódú házikedvenc bentragadt. Ezt el sem jutott mogyorónyi agyáig, úgy lekötötte a dőzsölés. Akkor tört ki rajta a pánik, amikor anyu táplálkozni szólította az állatkákat, mivel hoztunk nekik való tápot is. Na akkor erőst elgondolkodott, hogy hol jöhetett be ide, vagy hogy egyáltalán hol a kijárat, de mivel ezen kritériumoknak megfelelő objektumot nem talált, legott keserves nyávogásban tört ki. Véget vetettem hát félelmének, hogy esetleg örökre ott marad, és az idők végezetéig rágcsálhatja a krumpi-, répa- és egyéb ínyencségek héját, kiengedtem, és csak a kondenzcsíkot láttam már belőle. Mókás nap volt tegnap :)