Olyan, de olyan fáradt vagyok. Tegnap érdekes éjszakánk volt...Jaj, de még előtte voltunk színházban, megnéztük a Szépség és a szörnyet. Nekem nagyon tetszett! Meg Ziziéknek is. Persze Bari otthonhagyta a színházbérletét. Úgyhogy kis híján lekéste az előadást, mi meg ott vártunk rá Zizivel. De a darab nagyon tetszett! Aztán a Kedveseink elénk jötttek, meg Bayszi is becsatlakozott. Sajnos Elvirával nem találkoztunk, mert ők már bent voltak Morrison'sban (gondolom...) amikor mi odaértünk, de senkinél nem volt annyi lé, hogy bemenjünk. Igazság szerint nekem kedvem sem volt, Zolinak meg fájt a foga, úgyhogy vettünk egy üveg pálinkát meg gyümölcsös vodkát, és felmentünk Barihoz. Szerintem jól szórakoztunk! És a Drágám is teljesen jól kijött a többiekkel, a fiúk hamar megtalálták a közös hangot. Majdnem szó szerint, tekintve hogy a számomra kellemetlen zenékről folytattak lelkes eszmecserét. Kevés pia jutott fejenként, de engem mintha megütött volna. Ezt abból vettem észre,hogy faltól-falig közlekedtem, és mindenki röhögött. Ezen felül Bari megkérte Zolit, hogy koordináljon. Ez mindenesetre gyanús. Aztán nagyon sokat sétáltunk. A Hegedüsből elindultunk Zolihoz. Nem fáradtan és nem részegen azért nem lenne olyan messze, de mi még éjjel-nappalit is kerestünk. Amit a Dózsán tudtam, annak az ajtajára ki volt írva: non-stop, nyitva: minden reggel 6-tól. Az nem jött be. Végülis a fiúk bevásároltak, és mindenki hazament. Valamikor negyed 4 körül értünk fel a lakásba. Én Zolinál egyből ágynak estem, ő még vacsizott. Gondoltam, egy pillanatra behúnyom a szemem, és amikor végez az evéssel, hozzábújok. A következő kép: háromnegyed 9. Hát erről ennyit. Még lustultunk egy darabig, aztán hazajöttem. Ebédeltünk anyával, aztán visszamentem hozzá. Aludt. Beengedett, és visszaborult. Melléheveredtem, és én is elszundítottam. Mintha otthon lennék. Már tényleg olyan érzés. Este 11re értem haza. Jól éreztem magam! :) Ma vendégségben voltunk, Rózsi néninek volt a 70. születésnapja, azt ünnepeltük. Jó volt látni az egész családot, beszélgetni velük, történeteket hallgatni az öregegtől. Viszont annyi finom étel és sütemény volt, hogy majdhogynem rosszul lettem, annyit ettem. De olyan profi volt minden! Ezek után kiszöktem, elszívtam egy cigit, ami kicsit helyre tette az emésztésem, viszont majdnem elaludtam. De ezek az öregek odafigyelnek ám! Alig húnytam le a szemem ültő helyemben, egyből bökdösni kezdtek, na meg elhangzott a 'Tiszta apja'-közhely is. Naná, apám is állandóan azt csinálja: teletömi magát sütivel, aztán meg elalszik beszélgetés közben. De azért szeretik, mert jó kis történetei vannak. Mikor már a végkimerülés környékén jártam, végül hazajöttünk. Most fáj kicsit a hasam, de elégedett vagyok. Megint jó hétvégém volt. Kösz minden résztvevőnek. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése