...Österreich rein! A terv változott: holnap reggel indulunk Ósztriába. Egy élmény lesz, alig várom... De most komolyan. Még sosem tárgyaltam élőben, főleg nem úgy, hogy közben ellenőriznem kell egy felnőtt embert, akinek ez a munkája, és nem hobbizik, mint én. Ezért nem szeretnék főnök lenni. De persze ez az ember (azt gondolom...) csúnya dolgokat művelt, és nem végezte a munkáját, ezért kell kihagynom az első felszolgálásórát az új tanárral. Viszont jó hír is van: nőtt egy keringőpárom. Zsombornak hívják, és kilencedikes. De legalább nem Danika! Hogy kiborultam volna, ha ő lett volna az egyetlen az iskolában, aki hajlandó lett volna velem táncolni! Azt sajnálom a legjobban, hogy nem a Kedvesemmel táncolok. Vele viszont minden szép, és egyre jobb! Most két napot külön leszünk, ami elég furcsa lesz az utóbbi majd' egy hónap után, amikor legrosszabb esetben minden másnap találkoztunk. A foga és az ujja is jobban van már, szerencsére. Mennem kéne aludni lassan, mert holnap korán indulunk a sógorokhoz, és anyu utána még Zalakarosra akar menni a barátnőjéhez. De miért kellek oda én? Jaj, de nem fűlik hozzá a fogam! De megteszem. Anyu egyre több információmorzsát kap, szépen vezetgetem az erdőben. Alig várom, hogy ne kelljen titkolózni. Bár már nincs annyi homály körülöttem, majdnem mindent tud. Csak megfeküdte a gyomrát, nehezen emésztgeti. Remélem, ez a kétnapos összezártság jót fog tenni, és nem mérgesíti el még jobban ezt a puskaporos helyzetet. És végül, de nem utolsó sorban a képek. Marcsi, Zoli húga -aki az első képen látható- végre elküldte őket, szóval most ki is pakolom. Aztán két napig nem ám rendbontani nélkülem! Pénteken meg kerítésszaggató birsalmapálesz, ugye, Roland? Na úgy legyen! :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése