Végre kiderült, mi volt a bajom, és már meg is gyógyultam belőle. H1N1 vírusom volt, az bujkált bennem már egy ideje, az rontotta meg napjaim. Az iskolába nem mentem be már az utolsó héten, végig átélten haldokoltam. Egy hétig csak feküdtem, és semmi értelmeset nem csináltam. Aztán jött a karácsonyi készülődés, abban segítettem hellyel-közzel. És eljött a karácsony. Ilyen rossz szentesténk még nem volt. Az eleje tökéletes volt. Fantasztikus vacsora, szép és hasznos ajándékok, játék a családdal...És jött a telefon a Hajnitól: folyik a víz a ház falából. Gyönyörű! Anyáék egyből lementek, és kiderült: mind a három szinten bokáig állt a víz, mert nyitva maradt a felső szinten az ajtó, a csövekben a víz a nagy hidegben megfagyott és csőrepedés következett be. Még nem volt olyan az életemben, hogy anyáék nem voltak itthon szenteste éjszakáján. Olyan üres volt minden, el voltak keseredve, hallani lehetett a hangjukon,és persze ez minket is lelombozott. Meg az, hogy nem volt lent villany, se fűtés, anyáék egész éjszaka a sötétben dolgoztak étlen-szomjan, hidegben, és itthon meg rogyásig volt minden sütivel, tele a hűtő kajával, meleg és fényár...és ez olyan rossz érzés volt. Mire hazajöttek valamelyest megjavult a hangulatuk, és így mi is megnyugodtunk kicsit. Aztán voltak nálunk a Pali bácsiék, meg a Gabi bácsi, aki kicsit felzaklatott egy könyvvel, amit hozott. Tegnap egész délután a Kedvessel voltam, és nála is aludtam, és azt hiszem, nála nagyobb ajándékot nem is kaphattam az élettől. Igyekszem úgy viselkedni, hogy megmaradjon nekem, mert, bár nem sok időt töltöttünk eddig együtt, úgy érzem, hogy ő a másik felem. Aki ezt nem képes elfogadni, mehet Északnak. Vagy amerre akar. És ma materializálódott bennem a gondolat: amint sikerült nagyobb lakásba költöznünk és lesz is pénzünk és hátterünk, kihozom a kisebb testvéreit az intézetből. Nem maradhatnak ott. Igyekszem majd megteremteni a körülményeket, persze nem tudunk majd nekik mindent megadni, de az is jobb lesz annál, ahol most vannak. Tegnapelőtt anyu megkérdezte, hogy nem kéne-e nekem valamit tanulnom is. Ó, mein Gott! Komolyan megfeledkeztem erről! Szóval kitaláltam,hogy a 22 tételre rászánom ezt a három napot. Aha. Ahogy én azt elképzelem. Reggel kilencre hazaértem a Kedvestől, és olyan reggelit rittyentettem magamnak, hogy utána már csak eldőlni volt erőm. Jó, gondoltam, délig alszom, és utána még mindig van egy fél napom. Szóval délután kettőkor kimásztam az ágyból, és éppen bekapcsoltam a gépet, és kihordtam a füzeteket, amikor csengettek. Etelka volt az. Nem ugrottam neki a tanulásnak. Amikor másfél óra múlva elment, gyorsan összeszedtem magam, leültem a géphez, leírtam négyet az EU megalakulásának öt okából, amikor csöngettek. Levente barátom érkezett hozzám látogatóba, akit születésnapunk óta nem láttam. Elbeszélgettünk vagy két órát vele is, megtudtam, hogy mi folyik az ő háza táján mostanság, én is elmeséltem az eseményeket magam körül. Jó volt végre látni az arcát. Amint elment hatalmas lelkesedéssel álltam neki a tételeknek, egyet sikerült is úgy kb. két óra alatt megírnom egyet. Wow, micsoda teljesítmény! Csak gratulálni tudok magamnak! És persze még előttem van a rengeteg pótlás. Sajnos, nem jött jól ez a betegség. Nagyon hiányzik az az egy hét. Még úgy is rá fog menni egy hétvégém, hogy csak törit, marketinget, szállodát és földrajzot másolok. Soksok hajrá nekem! Szilvesztert meg kíváncsian várom, most lesz pár ember, akit én sem ismerek, azon kívül meg a létszám is jelentősen emelkedett. Sajnos kénytelen voltam bizonyos dolgokat lefektetni, de szerintem vagyunk olyan intelligensek, hogy ezt mindenki el tudja fogadni. Ja, és végre a kezemben van A JEGY! :) Boldog mindent mindenkinek, akinek még nem mondtam!
Ezt pedig ajánlom minden szerelmesnek, de főleg az enyémnek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése