Ziziékkel ma voltunk megint színházban, és ez a darab is nagyon tetszett, azt hiszem, többet kéne kulturálódnom. Szánom-bánom, de nem tudom, hogy a színpadon látott történetnek mennyi köze van a valósághoz, ennek utána fogok nézni. Múlt héten végre túl lettem a szalagavatón, hála az égnek. A ruhák körüli botrány még mindig tart, nem tudom, mikor lesz vége. De mindenki azt mondta, hogy nagyon szép voltam én is, a ruhám is, a tánc is (annak ellenére,hogy a keringőt is és az osztálytáncot is elrontottam) meg az egész együtt. Sajnálom, hogy az utána lévő este úgy sikerült, ahogy, meg a következő is, de mostmár mindegy. Azt érzem egyébként, hogy egyre távolodom itthonról. Mindig csak a szart kapom. Egyáltalán semmi szükség rám itt. Velem mindig csak a baj van, ugyanazok a szövegek állandóan, tanulni nem lehet nyugodtan, Zolit utálják, akkor meg vajon miért tartanak itt még mindig? Mert a magam részéről -kimondom, nagyon csúnyán hangzik, de kimondom- érdekből vagyok itt. Mert egyelőre még nincs hová mennem. Pontosabban van hová, csak a hogyan nem megoldott. De amint lehetőségem lesz, itthagyok mindent. Most így érzem. Oda megyek, ahol szeretnek. Nem véletlen a mondás, hogy 'oda húz a szíve'. Pont ez van most. Ez a bejegyzés nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Holnap meg három inkvizíció is vár rám. Mindegyik szánalmas lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése