Critical Mass

No, hát ez is megvolt! Kicsit féltem egyedül kimenni, ráadásul úgy, hogy nincs lezárva semmi, és csoporokba verődve vagy egyesével kell megküzdeni az utca kihívásaival. De nem lett gond, és simán átértem Moszkvára. Ott is fényképeztem párat meg persze az elején, de nem készült sok felvétel, nem úgy,mint a múltkor, amik szintén megtalálhatóak a blogban. Az egyik videó véletlenül kékben készült, mert a múltkor úgy hagytam, szóval kicsit művészi jellegű lett. De nekem így is jó. Megint nagyot alkottunk, srácok! Hajrá, találkozunk április 22.-én. :)

A személyes élményekhez annyit tennék hozzá, hogy éppen elindultam hazafelé, amikor azt hallottam, hogy Roberta, Roberta!, mire is megfordultam. Azt láttam, hogy Cézé vadul vigyorog és integet. Hát nagyon megörültem neki, egy kisebb társasággal volt, akik közt Pap Tomi is képviselte magát. Nahát, hogy miért ilyenkor találkoztunk! Már az elején tudhattam volna, hogy ott vannak. Akkor nem kellett volna egyedül mennem. A legjobb az egészben az volt, hogy mindegyiküknek volt lámpájuk. Najó, nem is az volt a legjobb, hanem alapból az, hogy ott voltak, de azért a lámpa sem volt hátrány. Legalább nem teljesen kivilágítatlanul mentem haza. Beszélgettünk egy kicsit, aztán elindultunk én hazafelé, ők meg inni. De szerintem aztán ők is hazamentek. No mindegy. Tomi jött velem, és azt hittem, hogy a Margit híd után a Jászainál leválik, de nem. Aztán a Lehel téren gondoltam, hogy otthagy, de nem. Egészen hazáig kísért, és a kapuban még elszívtunk egy cigit, és tök jó volt beszélgetni vele. Egyetlen egy alkalomra emlékszem a történelem folyamán, amikor beszélgettünk. De az már réges-rég volt egy messzi-messzi galaxisban. Nem ma. Mindent egybevetve én jól éreztem magam. Köszi, fiúk! :)