C'est la vie

'Minden napra egy bölcsesség' című rovatot indítok, elsőnek ezzel:

"A tiszta lelkiismeret általában a rossz memória jele"

És igen, elkezdődött. Már előre utálom. Kóbor Zoltán igazgató úr első nap gyönyörű, röpke másfél órás előadást tartott a költöző madarak vonulási szokásairól, a meghatottságáról valamint a kertészkedés mibenlétéről. Zseniális volt. Annyira élvezte mindenki, hogy majd' elaludt. Aztán megláttam a sok új okostojást, akik miatt a lúzer gundelesek kisebbség lettek. Na nem nagy kár, nem azért mondom. Big Stevet kirúgták, legendák övezte homályban tűnt el a társadalom süllyesztőjében. A kedvenc-kedvenc öreg, pedofil tanáromat is leváltották. Sajnos. De ha lesz szakács szakköre, és a fakultációm engedi, majd lejárok azért! Nagyon fog hiányozni, hogy vele pletykáljak, amíg a többiek dolgoznak...Meg az osztályzási stílusa, ami nincs neki :D Meg úgy emberileg is amúgy. Kovácsot is leváltották, aki a felszolgálás rejtelmeibe akart volt bevezetni mindket. De azért nem értem. Mindketten kaptak 3-4 új osztályt, és minket meg le kellett adniuk. Ennek vajon mi értelme van? Ja, a hónap szenzációja: kaptam egy ötöst matekból! Ilyen a 12 éves pályafutásom alatt nem történt még velem. Hihetetlen. A marketinget Póni tanítja ( :S ), a java még hátra van (=Broszi). Nem lennék rá kiváncsi egyébként. Jáj. Viszont holnap nincs első órám. Jó szar termet, és két új osztálytársat kaptunk. Abdelhadi közölte, hogy szeret. Most ömlesztek. Hétfőn voltam Supernemen, és baromi jó volt. De tényleg! Jó, a technika felmondta a szolgálatot, a Csodagépet háromszor kellett újrakezdeniük, de a srácok zseniálisak voltak! Mondjuk mindig is szerettem Supernemre járni. Emlékszem, amikor még Rádió1-et meg Danubiust és hasonló divat-pop zenéket hallgattam, akkoriban ismerkedtem meg velük. És csak titokban hallgattam, mint VALAKI manapság a Tokio Hotelt( :D:D). Nem mertem bevallani, hogy punkrockot hallgatok, mert lerombolta volna a nemlétező presztizsemet. Ami azóta már van, ezt hozzá kell tenni. Szóval az első pogós-punkos-durvás koncertem Supernem volt, és anno még szandiban tipegtem ki rá. Én nem gondoltam volna, hogy abban lesz részem, amiben volt. Akkor még felháborodtam, és megijedtem, és összezavarodtam, ma már ez okoz perverz élvezetet. Igen, az együtt éneklés, lökdösődés, izzadt emberek, bakancsok stb. Szóval azóta sokminden változott, csak a Supernem nem. És nagyon szeretem őket még mindig. És imádom a koncertjeiket. És remélem, még sokszor részt vehetek rajtuk!!

Viszont rossz dolog is történt az utóbbi napokban. Etelka nagy fájdalmak közepette elvetélt. Ma meglátogattam, és csak egy picit sírt, de azért bizakodva tekint a jövőbe. Várja az új babát, és hiszi, hogy az, amelyik most elment, elvégezte a dolgát, amire hivatott volt. Ezt most nem tárnám a tisztelt publikum elé, legyen elég annyi, hogy mostmár jobban van, és ha mondhatjuk így, minden rendben van vele.

Tegnap voltam Junkieson is, nem is volt olyan rossz. És találkoztam néhány régi ismerőssel is. Muki például újfent megígérte, hogy visszahozza a Da Vinci-kódot. Na azt leshetem. Meglátjuk, holnap kiderül. Alább közölnék néhány képet a hétfői Supernemről. Aztán mára ennyi. Kösz a figyelmet.

Hát tény, hogy annyira nagyon sosem voltam oda Szabiért, de azért hétfőn, amikor még izzadásmentesen, frissenn, fitten kijött a színpadra, belegondoltam, hogy elvinném egy körre :P