Tanár úr, kérem!

A múltkor bejött Bayusz a suliba épp tesiórám következett, és eldumáltuk a szünetet. Láttam, hogy jön az új tanárbácsi, és zárja az öltözőt. Annyit láttam belőle hátulról, hogy kis piros shortja van, és pigmeus termete (akkor még nem tudtam, hogy hiperaktív, vagy mi, egy biztos: folyamatosan ott van a boogie a lábában, és azt sem, hogy minden gyakorlatot együtt csinál a tanulókkal.) . Odarobogtam az ajtóhoz, rávetettem magam (mármint az ajtóra) és mondtam neki, hogy 'Tanár úr! Ne tessék bezárni, egy percet kérek, nagyon gyorsan átöltözök!' 'Hogy mi? Te még át akarsz öltözni? Sajnálom, de nem nyithatom ki, mert még friss hús vagyok itt, és azt mondták, az öltözőt be kell zárni. Nem akarok már az elején fejmosást kapni...Beszéld meg a tanároddal, hogy nyissa ki neked.' 'Hát jó.' Visszamentem Bayuszhoz, és folytattuk az eszmecserét. Jött Józsinéni, és mondtam neki, hogy a tanárbácsi bezárta az öltözőt, de van ám nálam cucc, bizony, tessék csak megnézni. És megnézte. Aztán mondtam, hogy jó nekem így is, úgyhogy beírt egy hiányt vagy mit. Vége lett a tesiórának, és csattogok kifelé a teremből mezitláb, amikor szembejött velem Pigmeus. 100$os vigyort villantott rám, majd megérdeklődte, hogy sikerült-e tárgyalni a tanárommal. Szépen nagyra tártam a kezeimet ,és megkérdeztem: Úgy nézek ki? Utóbb rájöttem, ez elég bunkó volt, és meg akartam várni, amíg kijön, hogy közöljem vele,hogy de azért nem fogok belehalni. De nem jött ki. Aztán nem láttam egézsen máig (ez kedden volt). Ma mentem felfelé a lépcsőn, és jött velem szembe. Vigyorgott, mint aki hatost dobott. Én is, naná. 'Jó reggelt kívánok, tanár úr!' [vigyor, vigyor] 'Sziasziaaaa!' Megismert. És fura, lehet, hogy beképzelem, de olyan kacér hangon mondta. Előfordulhat, hogy mindenkire így mosolyog, és mindenkinek ilyen buján köszön, de hátha nem. Aztán álltam a konyhákra vezető folyosón Ferenc baráttal (próbált bejutni a kajáldába), és megjelent a Törpe. Meglátott, és mint akit áram csapott meg, úgy felvillanyozódott, és nekiállt szélesen mosolyogni. Én sem állhattam. Aztán kérdezett valamit, válaszoltam valamit, majd amikor jött visszafelé jópofizott egy sort Erzsinéniékkel, közben fel-fellesegetett. Én meg hát persze mosoly mosoly hátán. Hát ez a kis tanárbácsim története. No nem mintha Klötzke emiatt el lenne felejtve...Csak elnapolva. A tavalyi új tanárbácsit kirúgták, mert összejött egy diáklánnyal. Lehet, hogy Zsoltibácsi sem fogja sokáig a Gundel lépcsőit koptatni. Hehe.