Nah, mint olvastam, azt hiszem, rám hárult a feladat, hogy beszámoljak a szombat estéről. De ha már így állunk, akkor megengedem magamnak ama szabadságot, hogy az én szemszögemből láttassam a dolgokat.
Szombat este volt. És sötét. Csak egy lámpa fénye égett a szobában. (És általában itt jön az a rész a horror filmekben, hogy megcsörren a telefon vagy nyikorogni kezd az ajtó – najó azt hiszem egy picit elkalandoztam. Bocsi!) Szóval épp végeztem a 4. tételemmel is, amikor drága jó szüleim hazaértek. Erősen filóztam a dolgon, hogy menjek-e vagy sem aznap este bulizni Babéval. Aztán arra jutottam egye kutya, felhívom. Pontosabban előbb elkérem magam a szülőktől (igen, nálunk ez még divat így 19 év után is). Engedtek, így telefonáltam. Babe közölte velem, hogy éljen, de akkor siessek, különben nem tudunk ingyen bemenni Morisson’sba (amúgy fél 8 körül volt és hát Veresről beérni, előtte még mosdás, meg tiszta cucc bepakolás…). Mondtam neki, hogy nálam ez nem ilyen egyszerű, de ha nagyon nincs pénze, akkor kifizetem neki is a jegyet. De nem! Akkor ő bemegy előbb. De nem! Akkor én nem megyek. De nem! És így tovább… Végülis meggyeztünk abban, hogy kifizetem neki a jegyét, mint szülinapi ajándék. „De ne hogy aztán vegyél nekem ajándékot a szülinapomra, mert elhatároztam, hogy ez lesz életem második legrosszabb szülinapja!” Hát ezen a mondaton kiakadtam és nem bírtam abbahagyni a nevetést! Utána még Pint anyuka is megfenyegetett, hogy seggbe leszek rugdosva, ha nem alszom náluk, szóval vigyem fel hozzájuk a cuccomat és aludjak ott! Igenis értettem! Megígértem, hogy legkésőbb 10-re ott leszek náluk, így gyorsan megfürödtem, fölöltöztem, összepakoltam és menetkész voltam. Hát még belefér egy pipa is!:D Így apa megtömte a pipát, és szépen elszívogattuk… Elindultunk… Közben felvettünk két aranyos öreget, akik Pest felé mentek volna, ha jött volna a busz… de az baszott jönni, így elvittük őket. DE még így is ott voltam Babénál 10-re!! Napersze ő még nem volt kész. Kb. 5 perccel (ha jól állapítottam meg) indulás előtt jött rá, hogy neki át kell fonni a haját. Nahát, remek… Még ott ültünk apával másfél órát és Bruce Willist néztünk a TV-ben miközben csacsogtunk, és Babe ugye a haját fonta. (Hát igen akkoriban még jó pasi volt a mi kis Bruce-unk!) Fél 12 felé végre elindultunk, és apu elvitt minket kocsival.
Beléptünk, és nocsak… kaptunk két ingyen belépőt a Morisson’s 1-be (ja, mert ez a 2 volt). Látszik a színvonalkülönbség… Én egyszer voltam ott, akkoris megfenyegettek. Babét meg kidobták onnan, tehát így már érthető, hogy miért nem rajongunk érte. Na mindegy… lehet, hogy még hasznát is vesszük… Hát pénz híján, tök józanul „vetettük bele” magunkat a buli hevébe. Fönt tettük le a kabátunkat, mert Babe szerint ott nem keverik el – és tényleg nem keverték el! Táncikáltunk, beszélgettünk… Közben mellénk sodródott egy EMK-s srác (egyéni mozgáskultúra). Amúgy mókásan nyomta a gyerek, de aztán megtalálta a hozzá való leányzót (aki engem amúgy fölöttébb irritált) és együtt táncoltak tovább. Aztán mi sodródtunk el, és ismét találkoztunk egy egyéni mozgáskultúrával megáldott hímnemű lénnyel… Hát az haláli volt! Minket is bevett a „buliba”!:D Énekeltünk a „mikrofonjába” meg megforgatott a tengelyem körül… Aztán találkozott az előbb már említett lánnyal és ők is megtalálták az összhangot… Hihetetlen…Na mindegy, táncikáltunk tovább… Közben meg-megszakítottuk egy cigi- vagy pisiszünettel. Aztán Babe amikor épp menekülőre fogta a dolgot (valami neki nem tetsző egyén betámadta) meglátta A pasit. Kis mosolygás, kis szemezés, kis illegetés-billegetés… A pasi visszamosolygott, de ennél többre nem nagyon akarta elszánni magát. Ekkor vettük észre a mozgását! És az a fenékrisza!!!:D Na meg a barátai, akik szerintem (és sokak szerint) TÚL közel álltak hozzá. Hát igen, kicsit meleg volt! Hiába magyaráztam Babénak, hogy a csábereje nem hat erre az egyénre, mert full buzi, beletellett egy kis időbe mire Babe végülis feladta a csábítást, és konstatálta, még hogyha bugyira vetkőzne is, akkorsem értékelné a srác. Aztán erről letéve valahogy mindig ott volt a haverjaival körülöttünk és engem személy szerint kicsit már frusztráltak is. Aztán egy kis karaoke, amin Babe nem vett részt, mert ami szám éppen ment, nem nagyon szereti hallani… És mint kiderült, amíg én ott énekelgettem, addig ő felszedette magát valami emberrel, akiről kiderítettem, hogy 100% hetero!:D Pontosabban megkérdeztem tőle, amikor ismételten jött táncikálni Babéval (meg velem is egy picit). Bár ezen szegény kiakadt, hogy ilyet kérdeztem tőle… és miután harmadszorra bizonygatta a dolgot, elmondta a fél élettörténetét is. Mint kiderült üzletvezető a Queen sörözőben, 30-kevés és Babénak eléggé bejött. Aztán lelépett, de mondta, hogyha arra járunk, hívjuk fel őt és üljünk be inni egyet. Megadta a számát is meg a címet is. Mi meg mondtuk, hogy akár még szó is lehet róla. Aztán egy Falco és egy Sting szám kíséretében a DJ érzékeny búcsút vett a néptől hajnali 5 körül, és megköszönte mindenkinek a jelenlétét. Idézem: „Köszönöm, hogy itt voltatok a Mori 2-ben, azaz lehet, hogy ma este Kékosztriga Bár…” Nah ez már végleg betett nekünk, de egyúttal meg is nyugtatott, hogy nem mi vagyunk a hülyék, hogy a társaság hím tagjai közül kb. a 30%-át buzinak néztük. Ez után a megállapítás után felcaklattunk a kabátunkért és elindultunk haza. A trolimegállóban még nem állt troli és pont mikor le akartunk csövelni bekanyarodott egy 76-os. Azt javasoltam Babénak, hogy szálljunk föl rá – addig sem fázunk. Felszálltunk és mit találtunk?! Egy bontatlan üveg Capy-t! Meg is ittuk… jól esett. Hazafelé átszálltunk a 75-ösre, és amikor leszálltunk, éppen akkor kanyarodott be egy tucat rendőrt szállító autó és nagy hévvel száguldott a Hősök tere felé. Na szép… jól kezdődik a március 15.! Felmentünk Babéhoz és aludtunk egyet. Aztán én go haza. Itt a vége fuss el véle!
Így volt, én most nem egészíteném ki a saját impresszióimmal, mert ezer más dolgom van. Nem is javítottam bele semmit, úgyhogy ha valaki talál benne valamit, és kommentálja, én azt szívesen továbbítom a szerzőnek. Más. Most pénteken tartottunk szűk körben egy kis elő-születésnapot. Mókás volt, bár az a tetves 931-es baromira felbosszantott. Hogy nekünk tudnunk kellett volna, hogy nem megy végig az útvonalán, hanem lehajít az Örsön, és át kell szállni a másikra. Hát ilyet!! Szóval vissza az elejére. Bari hozott nekem egy üveg bort (köszönöm szépen!), aztán találkoztunk Bayusszal, Baka nem jött (nem is baj, nem tudom, mit csináltam volna vele a nagy impotencia közepette), megérkezett Levente, és elmentünk Etelkához. Ő nagyon meglepődött, azt hitte, szombaton dzsemborgunk. Ők ketten Bayusszal nekiálltak asztrológiázni, mi meg Leventével unatkoztunk. Elindultunk hozzá, pénzt felvenni, közben befutott Zazie, aki az említett úrfial kétes kimenetelű barátságot kötött (no nem azért kétes, hogy lesz-e közös zebrafelgyújtás, avagy sem...). Visszatértünk Etelkához, aki Bayusszal Szimpla előtt tanácstalankodott, merthogy nem volt bent hely. Itt lépett színre Lászlónk, aki betessékelte szeretett nővéremet, a márciusi fagyból a meleg lakásba. Mi tovább tanakodtunk, hogy mi legyen, közben Levente nekiállt vetkőzni. Aztán gyorsan fel is öltözött. Elmentünk Zaziehoz, közben megállapítottuk,hogy Bayusz arcát biztosan angyalok faragták. Ha más nem, Mefisztó. Felértünk a lakásba, és szokásos módon mulattunk. Annyi különbséggel, hogy ez születésnapnak volt kinevezve.Ittunk nagyon fincsike likőrt, ilyen izé, babapiskótásosat. Meg jött Kriszti is, Felelsz vagy mersz-üvegezéssel kombinált házi szabályokon alapuló változatát játszottuk, ami szintén kétes kimenetelű volt. Lapozzunk. Kriszti elment, Bayusz feltapadt a gépre, Zazie és Levente privát beszélgetésbe kezdtek (gondolom, mivel feltételezték, hogy én teljesen inaktív vagyok). Aztán egy 20-60 percet aludtam, nem tudom már, mert képszakadás volt. Mikor magamhoz tértem felugrasztottam a fiúkat, és kirobogtunk a buszhoz. Itt azért álljunk meg egy kicsit. Mélységesen felháborít Levente viselkedése, bár ő utóbb azzal indokolta,hogy rosszul volt, hányt is, és magához kellett térnie. Ezt több ponton támadnám, na nem a hányást, azt elhiszem. meg azt is, hogy rosszul volt. De azért még nem kell erőszakosan állítani, hogy ő itt marad estére egy olyan embernél, akit először lát, fáradt, és alig várja, hogy elhúzzunk, mert tök fáradt, (nem is csodálom, hajnali 3 volt...), és különben is a saját lakásában (pofátlan módon!!) egyedül szeretne maradni. Végülis kirobbantottam őket, egyiket a melankóliából, másikat a gép elől, és elindultunk. Utána jött a buszos incidens (a rohadt anyját!!), taxi, blaha és séta haza. Világos volt, amikor beborultam az ágyba. A tegnapi béketüntetést majd a képekkel egyidőben írom le. Hát ez volt a szülinapom. Azért köszi mindenkinek!
1 megjegyzés:
ennyit rólunk, boldog szülinapot
Megjegyzés küldése