Sajnos a múlt szombat estére nem találok szavakat, így egyetlen szemtanúmnak, Barinak kell azt írásba adnia, ha meg szeretnénk őrizni eme kétes kimenetelű emléket.(Én nem voltam túl beszámítható a rökönyödöttségtől, és ugyanezen oknál fogva elég objektív sem.) Az írást várom, és közzé is teszem, érintetlenül. Idén nem emlékeztem meg a nemzeti ünnepről, szórtam is hamut a fejemre, elnézést, bocsánat, nem voltam olyan állapotban. A hétvégi eseményeket pihengettem kifelé. Egyik bánatból a másikba esem. Persze mindegyiket egy-egy ellenkező ivarú okozza. Vagy mind? Hát én kérem ezt már nem tudom követni. Az egyik csalódást a kollektív hímtársadalom elkorcsosulása okozta. Ha a szombat este egy weboldal volna, most odalinkelnék. Eldöntöttem: most egy darabig nem vágyom a társaságukra, mint partner, inkább felebarátként. Vagy egész barátként. De potenciális partnerjelöltek kíméljenek! A másik dolog: Holnap. Lehet, hogy nem lesz lelki erőm ide írni. Direkt nem olvasom el a tavaly ilyenkori bejegyzésem, nehogy befolyásolja az elkövetkező évfordulóról őrzött emlékeimet, inkább új impressziókból merítenék. Mindazonáltal én már jó előre szarul érzem magam. Ismétlem, a csekélyebb értelmű teremtés koronáiból álló tisztelt publikumomnak: NEM VAGYOK ÉN URULÓGUS, HOGY BRÁNEREKKEL FOGLALKOZZAM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése