Metamorfózis

Ma láttam egy srácot. Velem szemben ült a metrón, és folyamatosan telefonált. Eközben, mint mindenki, hevesen gesztikulált (én is elhiszem, hogy a vonal másik végén lévő szerencsétlen látja...). Nem ez a lényeg. Amikor felszállt nem találtam különösebben jóképűnek. Leült, telefonált. Kicsit lehajtotta a fejét, úgy nézett fölfelé, egyből Leventévé változott. Hihetetlen, hogy mennyire hasonlított rá. Megrendültem. Ezután az arca pontosan egyvonalba került velem, és teljesen más ugrott be. Valóban. Ő mostanában kísért. Andris vonásait véltem felfedezni benne. Még a nézése és a barázdái is, minden. Aztán kicsit balra fordította a fejét. Egyből felrémlett bennem a kép, amit Néró császárról alakítottam ki magamban. Pontosan ilyennek képzeltem el, mint ahogy ő kinézett. Amikor lehajtotta a fejét, de nem nézett föl, akkor is megláttam benne valakit, akit ismerek, vagy ismertem valamikor, de nem jutott -és azóta sem jut- eszembe ki lehet. Egyszerűen lepadlóztam ilyenféle metamorfózis láttán. Hihetetlen, hogy akárki képes így változni a szemem láttára. Megintcsak elgondolkodtam kicsit a dolgaimon. Ma szóbeli érettségit imitáltunk Gergely tanárnővel, és bemelegítésnek magamról kérdezett. Mit is tudok elmondani magamról? Lássuk. Szabadidőmben sokat olvasok, leginkább Vavyan Fable-t. Német punkrockot hallgatok, újabban Farin Urlaubot, csak úgy magában. Van két nővérem, néhány szív-lélek barátom, anyukámmal és egyik testvéremmel élek. Papíron apuval is, dehát közös életnek számít-e vajon az, hogy 3-4 havonta látom Őt? Néha csalódom, néha boldog vagyok. Általában énekelek az utcán. Anyanyelvemen kívül két másikon tűrhetően eldiskurálok, ha muszáj. Undok vagyok és nagyképű. Ja, és bunkó is. Szeretem az állatokat, a simabőrűt kevésbé. Többé-kevésbé meghatározottak a céljaim, ami biztos: vagy Afrika, vagy Németország a jövő számomra. Elméletileg három év múlva megházasodom, aztán ki tudja. Hát ennyiben össze tudom foglalni az életem. Pontosabban az aktuális szakaszát. Ennyi vagyok? Ilyen üres? Nyilván, időnként mindenki ezt érzi, szóval ezzel nem vagyok egyedül. De én mégis ezt gondolom, hogy csak én kételkedem magamban. Persze közben magabiztos vagyok, és határozottan török előre, görög hátra. Tulajdonképpen többnyire tisztában vagyok magammal, csak néha ilyen is kell. Rég írtam ide. Tudom. Egy csomó mindent közzé szerettem volna tenni időközben, csak valahogy minden elsikkadt. Nemsokára 19 leszek. Nem nagy dolog, már nem hat meg az ilyesmi. Régen annyira vártam, mostmeg érdektelenül csusszanok át egyik évből a másikba. Mi a 19? nulla, semmi. Nem jelent semmit, nincs súlya. Kint van a térdem ebből a nadrágból, akkor sem fogom lecserélni, mert a kedvencem. Kicsit meg vagyok kavarodva, de azért nem annyira, mint egyszer-másszor itt leírtam volt. Jól vagyok. Tényleg. Es ist egal, was du bist, Hauptsache ist, es mach dich glücklich!