Megbedegedve bár, de törve nem tanultam semmit, pedig hétfőn nem csodálkoznék, ha Kövendy várna a kapuban és a kezembe nyomná a töridogát, és addig nem mehetnék beljebb, amíg meg nem írtam. Szép lesz, mondhatom. Ma kellett volna tanulni, de legkésőbb holnap, mert a hétvége az kemény lesz ám, én mondom! Holnap este Morrison's-ba megyünk páran, szombaton még mindig kinéz a pipázás, aztán ki tudja. Vasárnap Mamának lesz születésnapja (Isten éltesse!) és még délután Critical Mass is lesz. Tanulni nem fogok. Még mindig enyőkézek, bár tegnapelőtt tévedtem, amikor azt állítottam, hogy a betegség csúcspontján vagyok. Valójában tegnap érkeztem oda, egész nap nem csináltam semmit csak átélten agonizáltam. Lázas voltam, s mint ilyenkor szokás se ébren, se álomban nem voltam, csak feküdtem, és reszkettem, és alig-alig fogtam fel a külvilágot. El sem tudtam képzelni, hogy hogyan fogok pénteken bulizni. Ami azt illeti, még mindig nem vagyok a topon, de holnap eljön a reformkor, és attól talán magamhoz térek. Vagy nem. Nem igazán villanyoz fel a Széchenyi-Kossuth-téma. És a reformországgyűléseket Fáni még mindig nem küldte el nekem, pedig jó lenne tudni. Ja, és véletlenül találtam egy angol Ärztét, ezt most közkinccsé is teszem, vegyes érzéseim vannak ezzel kapcsolatban. A hétvégén igyekszem hozzáragasztani a fényképezőt a kezemhez, mert ez jó mókának néz ki :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése