Nos, amióta nem írtam, biza eltelt egy rövid idő. De nem elég rövid ahhoz, hogy ne történjen semmi. Zoli feltűnt, all in, és mindent vitt. Szeret engem. És azt hiszem, én is szeretem. Most annyira jó minden. Mármint vele. Az iskolában katasztrófa van, nincs keringőpárom, és ki vagyok borulva, ha bent kell lennem. Az igazság az, hogy minden percet elvesztegetettnek érzek, amit nem Vele töltök. Rengeteg képpel tartozom, azt hiszem, megint egy videót fogok csinálni, mert mire ez a tetű lassú gép felpakolássza, megőszülök.[Közben elkezdtem feltenni őket, szerintem az összeset felpakolom...] Voltunk plakátkiállításon, ahol megismertem a húgát, aztán Critical Masson, ahol meg a legjobb barátját, és eddig semmi súrlódás nincs a körei és köztem. Ő is fantasztikusan kompatibilis az én kis barátaimmal meg a tesóimmal, szóval sehol nincs probléma. Vavyan Fable után szabadon: ő az Isten Lába. Főz, mos, takarít, szeret. Tegnap olyan vacsorát rittyentett nekem, hogy nem is találok rá megfelelő szavakat. Minden olyan hihetetlenül, banálisan idillikus! És annyira élvezem! Ez annyira hiányzott az életemből! Úgy néz ki, ő Alfa és Omega. Mindennek a vége, és mindennek az eleje. Ő az Utolsó. És nem számít, hogy ki mit mond, most megerősítést nyertem. Érettségi után összebútorozunk, és valamikor megpecsételjük a szerelmünket. Hú, most tényleg csak a kis rózsaszín elefántok trombitálnak belőlem :) De ha valaki is nyomon követi ezt a blogot, tudhatja, hogy nem volt ez mindig így, és kimondom: baromira megérdemlem már ezt! Ez jár nekem! És én ehhez mérten igyekszem mindent, amit tudok, megadni neki. Ő a béke, a nyugalom, a meghittség, és a szeretet szigete nekem, és ez mindent megér számomra.
[A képek most kivételesen nem időrendi sorrendben vannak publikálva]
div>
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése