' Miként elannyiszor, a közelmúlt eseményeire gondolt,
megszokott fájdalomként viselve az ilyenkor rendesen jelentkező, késdöfésre
emlékeztető nyilallást a gyomra környékén. Más ideges tünetek is mutatkoztak.
Ezek áramütésre hasonlítottak, vagy lúdbőrözést váltottak ki belőle.E neurotikus jelek az idő múlásával nemhogy apadtak volna,
inkább tömegesedtek. Nem lehetett védekezni ellenük. Egyetlen gyógyír
létezett rájuk, ám ez késett, mindegyre.'Vavyan Fable - Mesemaraton
Két lehetőség van. Nem, három: vagy rosszul írta le az e-mail címem. Ez szívás. Vagy lusta volt még felpakolni a képeket a gépére, és addig nem is akar írni, egyáltalán, lehet,hogy otthon még nem is volt a gépénél. Vagy: (ami a legrosszabb...) nem is szándékozik írni. Ez is benne van a pakliban, hogy banális legyek, de előfordult már a történelem során, nem igaz? Csak sajnálom, mert tényleg jó barát lehetett volna belőle. No azért még nem temetem el, de jobb felkészülni mindenre. Egy darabig még várok. Utána sem tudok mit tenni, de nem fogom minden este azért bekapcsolni a gépet, hogy lássam, írt-e. Pedig azok a képek tényleg kellettek volna. A suliban ugyanazt a termet kaptuk mint tavaly. Mikor végre visszaszereztem a helyem (...), és leültem a padomhoz, megint csak friss nyári élményeim jutottak eszembe. Daniel mondta, hogy állandóan összefirkálta a padját. Grafitceruzával alakokat és graffitiket rajzolgatott fel. A tanárnéni megunta a vívást vele, és kompromisszumot kötöttek: egy hétig fentmaradhatnak a firkák, de aztán le kell radíroznia. Ez sem vált be: a többi osztályban, aki utánuk jött a terembe, és ott ült, midnig tiszta szürke volt a keze és az alkarja is. Erre mondtam, hogy nekem elveim vannak. Én nem firkálok a padra. Én karcolok. Persze mosolygott rajta. Szóval amikor leültem, és melgátt am a kis karcolásokat a padomon, nem az jutott eszembe, amiért felkarcoltam őket ( Die Ärzte, Hiányzol! Ádám X. 12, márc.17. ->már két éve, Babe 2008-2009, Douglas Noel Adams Rest In Peace, I'll take you down the only road I've ever been down, stb. stb.), hanem ez a kis történet. Még türelmes vagyok. Egy darabig. Aztán madj teszek rá. Így van ez mindig. És rendjén. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése