Igen, Bari, tudom, hogy a lényeget nem írtam le, de tegnap hajnali éjfélkor álltam neki, és addigra már elmeséltem a történetet Yvettnek, Szandikának, és Nórinak és Imolának. Plusz megjártam a sulit, a fogorvost, lekerültem Balatonra, megjártam kétszer a Szabadstrandot és Te tudod, mikor feküdtem le, és ahhoz képest 8kor keltem, és Te tudod, hogy előtte mennyiket aludtam a napokban :D És a Mennyországot különben is két ennyel írják :) Szeretlek, Szőke
Visszatérve a kis kalandunkhoz, hát igen. Reggel fél tízkor nekivágtunk Németországnak. Én baromi másnapos (vagy aznapos?) voltam, felfordult a gyomrom meg minden. Sin anyuka csinált nekem szendvicseket, amiket ezúton is nagyon köszönök! Kicsit aludtam, néha megálltunk, végül délután négyre odaértünk Passauba. A kapunyitás fél hétre volt kiírva, gondoltuk lézengünk még egy kicsit a környéken, de kiderült: ennek a fele sem tréfa! Már rengetegen voltak a Dreiländerhalle előtt, gondoltuk akkor mi is. Beálltunk az egyik szorítóba, ahol egy kivételesen bunkó, ám figyelemreméltó társaságban tartózkodó egyénnel gyűlt meg a bajom. Az átlagéletkor negyvenre rúgott közöttük, kb 5 férfi és egy nő képezték a csoportot. Ahogy körülnéztünk, mindenki kezében sör volt, és a sört Die Ärzte-mintás poharak tartalazták. Amennyire sikerült kisilabizálni, egy 7 db-os széria lehetett, és nekünk nagyon tetszett. Különösen egy fekete alapú, amin a zenekar tagjai rajzolva voltak. A mellettünk álló Nagyonkékszemű kezében éppen egy ilyen volt. Én rámeredtem, és közöltem Barival, hogy nekem ez jön be a legjobban, és nekem kell egy ilyen. A pasas ránk nézett, és mondta, hogy 'Zváj ajró'. Azt hittem, annyiért akarja eladni nekem. A szemöldököm a hajvonalamat súrolta, amikor észrevette az ember, hogy én most itten félreértettem valamit, mert gyorsan hozzátette, hogy a pultnál, és italt is adnak hozzá. :) Ez vicces volt. A haverja, a Főbunkó meg újfent áttrappolt rajtam. Nagyszerű. A nép néha skandált, néha csak úgy felzúdult, néha meg még értelmes dalszövegek is kijöttek belőle. Ja, és nekiállt zsúfolódni. Azt hittük, hogy ez szörnyű. De nem. Még lehetett fokozni, például egy kis esővel. A szervezők úgy döntöttek, hogy nem várják meg a fél hetet, beengedtek 18:10kor. To be continued.
Visszatérve a kis kalandunkhoz, hát igen. Reggel fél tízkor nekivágtunk Németországnak. Én baromi másnapos (vagy aznapos?) voltam, felfordult a gyomrom meg minden. Sin anyuka csinált nekem szendvicseket, amiket ezúton is nagyon köszönök! Kicsit aludtam, néha megálltunk, végül délután négyre odaértünk Passauba. A kapunyitás fél hétre volt kiírva, gondoltuk lézengünk még egy kicsit a környéken, de kiderült: ennek a fele sem tréfa! Már rengetegen voltak a Dreiländerhalle előtt, gondoltuk akkor mi is. Beálltunk az egyik szorítóba, ahol egy kivételesen bunkó, ám figyelemreméltó társaságban tartózkodó egyénnel gyűlt meg a bajom. Az átlagéletkor negyvenre rúgott közöttük, kb 5 férfi és egy nő képezték a csoportot. Ahogy körülnéztünk, mindenki kezében sör volt, és a sört Die Ärzte-mintás poharak tartalazták. Amennyire sikerült kisilabizálni, egy 7 db-os széria lehetett, és nekünk nagyon tetszett. Különösen egy fekete alapú, amin a zenekar tagjai rajzolva voltak. A mellettünk álló Nagyonkékszemű kezében éppen egy ilyen volt. Én rámeredtem, és közöltem Barival, hogy nekem ez jön be a legjobban, és nekem kell egy ilyen. A pasas ránk nézett, és mondta, hogy 'Zváj ajró'. Azt hittem, annyiért akarja eladni nekem. A szemöldököm a hajvonalamat súrolta, amikor észrevette az ember, hogy én most itten félreértettem valamit, mert gyorsan hozzátette, hogy a pultnál, és italt is adnak hozzá. :) Ez vicces volt. A haverja, a Főbunkó meg újfent áttrappolt rajtam. Nagyszerű. A nép néha skandált, néha csak úgy felzúdult, néha meg még értelmes dalszövegek is kijöttek belőle. Ja, és nekiállt zsúfolódni. Azt hittük, hogy ez szörnyű. De nem. Még lehetett fokozni, például egy kis esővel. A szervezők úgy döntöttek, hogy nem várják meg a fél hetet, beengedtek 18:10kor. To be continued.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése