Ez rólam szól

2008. július 12., szombat

Punkverräter! #3

Végre bemehettünk, és azt hittük, mostantól minden királyság. De nem. A Pokol most kezdődött. Bezsúfolódtunk a levegőtlen stadionba, és természetesen, ha már itt vagyunk, legelőre akartunk menni. Közben folyamatosan nyomtak mindenhonnan, jónéhány atrocitást el kellett szenvednünk. Néhányan a hátunk mögött úgy döntöttek, hogy megpihennek,(=leülnek). Ez, azt hiszem, nem volt túl jó ötlet. Mikor jött egy újabb lökéshullám Barival rendesen megtántorodtunk, őt elkapta egy csaj, hogy ne essen rá a mögötte ülőre, de engem nem fogtak, így jobbára beleültem egy csávi ölébe, akinek sikerült leverni a szemüvegét, és rálépni a bakancsommal. Úgy tűnik, ez egy elég tartós darab, ugyanis egy karcolás nem esett rajt. Tovább haladtunk előre, és közénk került egy csaj, akinek az életcéljává vált, hogy elszakítson minket egymástól. HÁt engem nem szabad ám hergelni! Nem is sikerült neki. Egy újabb tömegdőlés alkalmával sikerült odarántani magamhoz Barit, és az erőszakos leányzót sikerült elfelejteni. Nyomakodtunk előre, csak beljebb és egyre beljebb. Már akkor mindenki izzadt volt, és nem volt levegő. Én rosszul voltam. Összeragadt a szám a szárazságtól. A hányás és az ájulás kerülgetett. MIndenhol csak izzadt és összeragadt testeket láttam magam körül. Az időérzékemet elvesztettem, nem tudtam, mióta sodródok a síkos-büdös korpuszok között. Egyszercsak azt vettük észre, hogy kb. a 6-7. sorban vagyunk. Ennek meg is örültünk, és úgy döntöttünk, hogy ottmaradunk. A tömeg felváltva zengte a 'Humba-humba-humba-tetere-tetereee-tetereeee', a 'Wir wolln die Ärzte sehn, wir wolln die Ärzte sehn' és a 'Maaaach die Fenster auf- mach die Fenster auf' kezdetű nótácskákat. Milyen kreatívak ezek a német fiatalok! Az ablaknyitásra rögtönöztek egy dalocskát, aminek még a szótagszáma is kijött, és olyan fülbemászó volt. Én már alig álltam a lábamon. És csak jöttek a lökéshullámok, és csak nehezen tudtam megmaradni Bari mellett. Már nagyon régóta ott lehettünk, nem tudom, elvesztettem az időérzékem. 8-ra volt kiírva a koncert, és mi 18:10től bent voltunk a teremben.Mondtam Barinak, hogy én leguggolok egy kicsit, mert a lábam már nem bírja. Ahogy ezt megtettem megláttam a lábak között egy poharat. Igaz, a szériából a legkevésbé tetsző darab volt, de mégiscsak Ärztés pohár, és mégsem kell érte 2 €t fizetni.Felvettem, és a zsebembe tettem, ami onnantól kezdve félrehúzta a gatyám, kicsit kényelmetlenné téve azt. Végre megjelent Béla B. és a tömeg felzúdult egy újabb hullámot útra bocsájtva. Megint borulgattam. A dobos közölte, hogy fogadjuk sok szeretettel az Amerikából érkezett vendégzenekart, és halgassuk szépen meg, aztán meg ők is jönnek majd. Jó. De ami ez után következett, arra már végképp nem számítottunk. Feljött a színpadra egy kb. 100 éves fazon, arany színű, csillogó kezes-lábasban, kék, csillogó szuperhős-köpenyben és Ku-klux klán jellegű arany, csillogó csukjában. A kezéből ítélve csoki bácsi volt, 5 cms körmökkel. Undorító. Jött a vokálos csaj. Hát az nem is csaj, hanem vén banya volt, az is kb. 60 éves lehetett, és neccharisnyában, tangában (cuki fekete pamaccsal a hátsó felén), felül fűzőben. Egy csúnya vén banya. Elkezték a "zenét" (inkább csak zajjal aláfestett káromkodásnak mondanám), és a nő nekiállt vetkőzni. A közönség undorkodott. A férfi meg csak káromkodott és obszcén jeleket mutogatott, leginkább nemi szervét lóbálta és mutogatott rá(szerencsére nem vette elő!!). A nő levette a fűzőt, és a mellbimbóira ilyen csillogó kör alakú foltok voltak felragasztva, amikről két kis cuki pamacs lógott és himbálózott. Ez már sok volt. A béketűrő, precíz németek meg kimutatták a foguk fehérjét. Hihetetlen látvány volt, amikor kb. 8000 ember hátatfordított a színpadnak, és beintett az azon tartózkodóknak. Középső ujjak erdejét lehetett látni mindenfelé. Barival tanakodtunk, hogy most mi legyen, mert ha úgy maradunk, úgy tűnik, mintha tetszene. Olyan bunkók meg mégsem vagyunk, hogy azt csináljuk, mint a törpiek. Kompromisszumos megoldást tártam Bari elé: forduljunk oldalt, és ne intsünk be. Így is tettünk. A nagy tömegmozgásból jött egy kis levegő is. Folytatom.

Nincsenek megjegyzések: