Ez rólam szól

2008. október 30., csütörtök

Az ördög veri a feleségét

Ma sem telt eseménytelenül a nap. Reggel, amikor még alig bírtam kinyitni a szemem (nem fogyasztottam el az előttem egykedvűen hűlögető kávét) már azzal bombáztak, hogy ma temetőbe megyünk. Milyen izgalmas, alig várom. Közben az időjárás sem tudta eldönteni, hogy voltaképpen most járjon a kedvemben, avagy ne. Ezen egész nap vacillált. Olykor megenyhült, máskor megharagudott. Jellemző. Hapi kitalálta, hogy ma menjünk Morrison's 2be. Nem rajongtam az ötletért. Vegyem fel azt a pólómat mint legutóbb(...). Na persze, mindenhova vágyom, csak oda nem. Leginkább a Moszkva tér közelébe vágyom, de persze oda nem állíthatok csak úgy. Nem fűlik a fogam ahhoz a helyhez, hiszen mostmár oda is emlékek kötnek. De még milyenek! De csodálatos volt, basszus, hogy fordulhatott így??Nem értem. No mindegy. Elmentünk a Mamához, nem volt rózsás kedvében. Aztán elmentünk a Papához, és mellette van egy üres fiók, merthogy ilyen panelban lakik, amire a Mama azt mondta, hogy az már őrá vár, és hogy milyen jó lenne már ott lenni stb. Remek érzés volt hallgatni. Aztán bementünk a Tuskóba, ahol kaptam egy Pannonos kártyát, amiről havonta 10 percet beszélhetek hálózaton belül. Nagyon kevés a kék előfizetéssel rendelkező ismerősöm, ha mást nem, majd Hapit hívogatom sűrűn. Hazaértünk, és lementem tesókával a benzinkúthoz cigiért. Na az még egy tortúra volt. Megkért, hogy menjek be érte, adott egy 10000est. Bementem, kikértem a cigit, nem találtam a pénzt. Pánikba estem, kirobogtam, miközben kiabálva vérem tudtára adtam: Baj van! Kotorásztam még egy kicsit a zsebemben, hát nem meglett? Visszavontam a riadót, és megfordultam. Bementem, odaadtam a pénzt, visszakaptam, kimentem. Nem hoztam a cigit. Vissza. 'Itthagytam a cigit!-Hol?-Hát nem tudom, hova tetted, de én nem vittem ki, mert a pénzzel voltam elfoglalva.-Akkor itt kéne lennie.-Biztos visszatetted a sorba!-Nem, itt van(és kihúzta a pult alól), ide tettem, hogy ne vigye el más.' Végre kimentem, minden megvolt, és akkor gondolkodni keztem. Hogy lehet az, hogy volt a visszajáróban 200as? Mondtam is Hapinak, hogy teljesen össze vagyok zavarodva, és hogy biztos jól átvágta magát a csávó. Hát nem, minket vágott át. Méghozzá 820 szép magyar Forinttal. Vissza megint. Hapi kicsapta a balhét, a méla csávóval nem nagyon jutottunk dűlőre. Szóba került gyengeelméjűség, főnök, videófelvétel, felmenők. Végül győztesen kerültünk ki, bár a 20 Ft csak megmaradt neki. Ezek után fürdőt vettem, szépen megmostam a hajam, jó, elmegyek ezzel a kis hülyével, hadd örüljön, még az is előfordulhat, hogy élvezni fogom. Mostmeg itt ülök törölközőbe csomagolva, gyönyörű hajzuhataggal, Hapi meg haldoklik bent a szobában. Most, hogy feltüzelt, és szépen összekészültem, most lett rosszul és találta ki, hogy ne menjünk. Annyira fantasztikus családom van! Tömörgyönyör. Mostmár el szeretnék menni, kiváncsi lennék, hogy érzem magam NÉLKÜLE. Bár úgysem lesz jó, tudom. De próbálkozni lehet. Igen, határozottan menni szeretnék. De édesanyám meg azt mondta, hogyha Hapi nem jön, én sem mehetek sehová. Csak úgy durrogtatom a pezsgőt örömömben. Így sem voltam eléggé szarul...

Nincsenek megjegyzések: