Most vázlatpontokban szépen leirom, de majd később kiegészitem szépen. Szóval csütörtök este szépen várost néztünk Barival, először elmentünk Főbe-járathoz, de az zárva volt. Átmentünk Szóda music pubba, ahol d'n'b ment, hallgattuk egy darabig, de azt is meguntuk, végül elcsattogtunk Gödörbe, ahol néptáncest volt, de pár hilyán sajnos nem nagyon tudtam táncolni, pedig olyan kedvem lett volna!! Persze itt már megint bejött a képbe Ádám, hogy miért nincs ott velem, és miért nem táncoltat stb. Végül hazatértünk. Tegnap este egyedül lementem Morrison's 2be, és nekiálltam bolyongani (igazából tudtam, hogy nem fogom Őt ott találni, dehát próba cseresznye). Egyszercsak kiszúrtam Szaszát és Atát, és onnantól azért jobban éreztem magam, csak Ata ne emelgetett volna fel, az nem volt olyan jó.(Nem tudom, miért,de tegnap este kijött a pasikon az emelgethetnék, a másik srác is, akiről irni fogok, az is folyton emelgetett, meg rakosgatott....pedig ezt érthető okokból utálom....) Viszont nem is tudtam, hogy ilyen jó hangja van! Szasza ma dolgozott, úgyhogy korán hazament, én meg egyedül maradtam Cukrásszal (ezen a művésznéven énekel), és elmentünk a disco szobába, aztán retroba, de egyikben én, másikban ő nem érezte magát jól. Aztán elváltunk egymástól, és én leültem retroban. Ahogy ott üldögéltem, és nézelődtem kb. 3 percenként megtalált valami pasi, hát jól elküldtem őket, megmondtam, hogy nekem nem kell senki. Aztán egyszercsak az egyik kérdezés nélkül leült mellém, és miután megkérdezte a nevem, korom, sulit meg ilyesmiket közölte, hogy ő most megcsókol. Már úgyis elfáradtam az ellenekzésben, hát hagytam neki. Közben persze Ádámra gondoltam, és majdnem elsrtam magam. A srác nem adta fel. Sokáig az járt a fejemben, hogy irni szeretnék Ádámnak iwiwen, és hogy mi lesz benne ( nem is tudod, mennyire hiányzol, hogy most milyen szivesen átölelnélek, megcsókolnálak, és értem, amit mondtál, és nem is akarlak zargatni, de megszerettelek, és nem tudok magammal mit kezdeni stb.) Zoli (mert igy hivják) megkérdezte, hogy nem megyünk-e el valahova. Na hova? Duna-partra. Jó, lementünk, de addigra már megviláglott előttem, hogy őt aztán baromira hidegen hagyja az intellektualitásom, utálja az irodalmat(!!!), a presztizzsel meg köszönőviszonyban sincsen. Nem lehetett vele normálisan beszélgetni! Persze, nem vagyok hülye, hát tudtam, hogy aztán nem érdekli, hogy milyen vagyok, csak meg akar dönteni, pár hónapja sikerült is volna neki, mostmár nem. Engem igenis tessék tisztelni. Azért tűrhetően elpiszmogtunk hajnali négyig, és végül az Oktogonon sétálgattunk, amikor egyszercsak odanyomott a számra egy puszit, és közölte, hogy ő akkor most megy. Jó, szia. És elment. Előtte nem sokkal elment előttem egy 105ös busz, gondoltam, dejó, akkor azzal megyek. Beálltam a megállóba megnyugodtam, hogy 20 perc múlva jön, rágyújtottam. Ja nem, 20 perc múlva indul a végállomásról. Ez azért már húzósabb, tekintve hogy 20 perc alatt ér az Oktogonra, ami már barátok között is negyven perc. Ahogy azon gondolkodtam, hogy most mi a szart csináljak, odajött hozzám a srác, aki szintén a megállóban állt (azért is voltam korábban nyugodt...), és megkérdezte, hogy a Róbert Károly körút segit-e valamit. Én mondtam hogy igen( arra gondoltam, hogy nem tudja, hogy hogyan lehet oda eljutni, és már majdnem elkezdtem neki magyarázni), és ő meg mondta, hogy jó, akkor elvisz. Elég fura fejet vághattam, mert ugye megdőlt az elméletem, meghát beszállni csak úgy egy kocsiba??, amire úgy reagált, hogy 'Ja nem, nem, úgy értem taxival, ha jó neked, akkor kiteszlek valahol...'. Én megnyugodtam, és hazahozattam magam. Nem kellett egy órát várnom. Nagyon rendes volt velem, és azt hiszem, ha lenne (vagy lesz, ki tudja) rá lehetőségem, akkor igyekszem meghálálni neki. Viszont jobban vagyok. És most takaritok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése