Nem mintha nem lett volna időm. Baromira ráérek mostanában. Már eltelt a nyár fele, és még mindig nem történt semmi izgalmas. Najó, nem unatkoztam, amíg Bari meg Elvira ott voltak nálam, de amikor lejött Etelka, és megkérdezte, hogy mi újság csajok a válasz igencsak elgondolkodtatott. Feleletül ugyanis Elvira elmesélte, hogyan mentettünk ki a viharosan háborgó hullámok közül egy átélten fuldokló, kapálózó katicabogarat. Ez volt a hét eseménye. Itt jöttem rá, hogy ez aztán az élet. Amióta Elvira is elment (akivel sikerült egy nagyon görbe, szinte már-már kerek estét csapnunk...) nagyon egyedül vagyok. Egyszer mentem a Nórival sétálni, meg az unokatesójával, de ők annyira nem akartak messzire menni, úgyhogy nem tartott nagyon sokáig. Utána viszont találkoztam az írekkel, akikkel nagyon jót beszélgettünk, és úgy érzem, ha bemelegszem, egész jól beszélek angolul. Egy barátságos-iszogatós-zenegép-mellettünk-üvöltős eszmecserét kényelmesen fenn tudok tartani. Ja, és tegnap voltunk vásárolni és vettem egy nagyon tetszős NIKE cipőt, egész jó áron. Már épp ideje volt egyébként, mert a másik félcipőm elkezdett beázogatni. Holnap viszont megyünk csúúszdaparkbaaa, és remélem, az is nagyon jóó lesz!!(Feltéve, ha nem lesz fennakadás...). Aztán este lehet,hogy lesz valami összeröffenés, ha nem dőlök ki a szüntelen élményektől, jó lenne látni a baráti arcokat. Főleg az után, hogy hétvégén senki nem akart velem beszélni...piff. Na, majd jelentkezem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése