Megint lezárom

No igen. Már megint le vagyok törve némileg, hiszen azóta, hogy hétfőn írt, semmi mozdítás. Visszaigazolós e-mailt küldtem neki, lehet, hogy ettől ijedt meg, és inkább nem küldte el a visszaigazolást, és nem válaszol, de az is lehet, hogy azért, mert azonnal válaszoltam. Vagy nem volt azóta neten. Nos, ha várná a levelemet, akkor gyakrabban nézné a postaládáját, vagyis nem várja. Bár nem tudom, mire számítottam, mintha nem tudtam volna, hogy ebből baj lesz. Közben megfordult a fejemben, hogy lehet, hogy azért fanatizálódtam ennyire, mert amikor Ádám szakított velem, én félretettem az érzelmi világot -mármint a háromlábúakra vonatkozó érzelmeket- és jobban odafigyeltem a családra, barátokra meg ilyesmikre. Egyáltalán nem érdekeltek a pasik, kapcsolati szempontból. Nem akartam járni senkivel, nem akartam beleszeretni senkibe, nem akartam érzelmileg függeni. És Martin olyan hirtelen, váratlanul és véletlenül csöppent az életembe, hogy elfelejtettem felhúzni a védelmemet szolgáló gátat, és ő meg szépen becsordogált, najó, inkább beömlött rajta, és szabadjára engedte mindazt, amit már több, mint fél éve visszafojtottam magamban. Egyszerűen csak kirobbant belőlem, azt hiszem. Ha valóban így van, akkor vagy hamarosan megjavítom a gátam, vagy MEGINT nagy bajban vagyok. Megint vermet ástam magamnak, bele is estem, annak rendje s módja szerint. Mindegy, igyekszem elfelejteni ezt az egészet. Talán most könnyebb lesz, hiszen nem áll a rendelkezésemre kép, amit nézegethetnék, úgyhogy máris homályos az arca számomra. És minél jobban elhomályosítom magamban, annál jobb. Egy csomó pasas arcát felidéztem magamban, hogy minél kivehetetlenebbek legyenek az emlékeim. Sajnos, jól haladok, már csak a sebhelyekre az állán és a nagyon hangsúlyos mosolyráncaira emlékszem tisztán. Meg a hajára. Meg a testalkatára. Jááj, mindegy. Elfelejtem és kész. És amíg be nem fejezem az egyetemet, nem is akarok járni már senkivel. Ezt most megint eldöntöttem. Kell a fantasztikus és utánozhatatlan koncentrációkészségem ahhoz, hogy elérjem mindazt, amit kiterveltem. Bár, ha valóban minden így alakul, akkor az egyetem után sem lesz időm holmi léhaságokra és érzelmi megrázkódtatásokra, mert mindenhol csak a kondenzcsíkomat hagyom emlékbe. Körbemegyek a Földön, és mindent, amit lehet, megnézek. Ezek a tervek. Ebbe nem férnek bele a hímneműek. Sajnálom.