Ez rólam szól

2009. július 24., péntek

Rettegés

Azt hiszem, tényleg igazam volt abban, amit Bayusznak mondtam. Amikor éjszaka beszélgettünk kicsit, rákérdezett, hogy miért van az, hogy ennyire ragaszkodom anyuhoz. Hogy sokszor nem megyek el velük találkozni, mert az anyu egyedül lenne otthon. Elgondolkodtam a válaszon, és azt hiszem, itt, a blogon is napirendre vettem ezt a gondot. Nagyon félek. Attól, hogy egyszer valaki a családomból nem jön haza. Persze, ettől mindenki fél valamennyire, de azt hiszem, én ezt túlzásba viszem. Rettegek. Sokszor sírok, amikor egyedül vagyok, mert nem tudom, mi fog történni a távollevőkkel. Egy ideje ez már az álmaimban is jelen van. Nagyon sokszor, szinte minden este a fogaimmal álmodom.Általában kihullanak. Először, az első időkben még csak egy-kettő esett ki, de mindig egyre több.Tegnap már jóformán az összes kihullott, egy dobozkába gyűjtöttem.Alig maradt pár darab mutatóban. Nagyon aggaszt ez az egész. A fog egy elég jelentőségteljes szimbólum az álmokban. Sajnos nem túl pozitív. Most bemásolok ide egyet, a sok baljóslatú jelentése közül:
Fog:
Ha egészséges: nagy önbizalom, magabiztosság,szexuális erõ, kiegyensúlyozottság. Ha kiesett: félsz az elmúlástól, az öregedéstõl, feleslegessé válástól, magánytól, jelentheti rokon halálát is. Nõknél a kiesett fog: félelem szüzesség elvesztésétõl. Mindenképp valami fontos értéknek az elvesztését jelenti. Ha kihullott sok vagy minden fogad: félelem, szorongás. Ha ez utóbbi visszatérõ álomként jelentkezik: nagyfokú szorongás. Akinek nincs: kiszolgáltatottság.

És ez bizonyíték arra nézve, hogy tényleg valami baj van velem. Nem normális, hogy ennyire rettegek. Nem hiszek benne, hogy ez jóslás értékű lenne, de mi van, ha mégis jelent valamit? Hogy tényleg történik valami a családommal? Na persze, erre gondolni sem szabad, hiszen, ahogy Etelka mondaná, még a végén bevonzom magamnak, és katasztrófát okozok a szeretteim között, amit nyilván senki sem szeretne. És olyan lelkiismeret furdalásom van, amikor veszekszem valamelyikőjükkel, leginkább anyuval. Tegnap is sírt miattam a kocsiban, mert nagyon dühös voltam, ráadásul még igazam is volt, ez meg még jobban felbosszantott, úgyhogy elég csúnyán viselkedtem. Nem tudom, mi van velem, alig várom, hogy Etelka hazajöjjön Krétáról, és elmondhassam neki ezt az egészet, mert lehet, hogy ő tud segíteni, de ha nem, legalább elküld egy pszichomókushoz. Szükségem lenne rá, azt hiszem.

Nincsenek megjegyzések: