Miért van az, hogy estére jön ki rajtam a téboly? Egész nap magamhoz viszonyítva normális vagyok, ilyenkorra meg már teljesen átváltozom. Bár lehet, hogy napközben csak jól takargatom, nem is tudom. Akik körülöttem vannak, egy kedves, bájos, okos lányt ismernek meg, és később, a legváratlanabb pillanatban kimutatja a foga fehérjét. Egy őrült, ki letépte láncát...Ilyenkor születnek az olyan kaliberű gondolataim, hogy letolatom az egész hajam. Persze mindenki azt mondja, hogy meg ne merjem próbálni. Dehát nem nekik kell hordani. Nem is tudom, mi van most velem, a gondolataimat úgy kell összevadászgatnom. Így sem teljesen sikerül, szanaszerte heverésznek, és fütyülnek rám. Hát kösz. Tiszta káoszos vagyok, ki kéne ebből jönnöm. Nagyon káoszos vagyok. S ki igazodjon ki rajtam, ha én nem? Megváltoztam ám, csak még nem tudom, mi lett belőlem. Jobb lett? Rosszabb? Én ezt már nem tudom. Majd ha megint elkezdenek hullani a barátaim, akkor rájövök rosszabb. Ha osztódni kezdenek, akkor nyilván jobb. Ez most amúgy hidegen hagy. Magammal akarok foglalkozni, önző, bitang módon. Kicsit befelé hallgatóznék, hogy a lelkem mit is óhajt, hogyan érzi magát odabent. De ha ilyen zaj van körülöttem, nem fogom megérteni. Csend kéne, az a baj, hogy a zaj is bentről jön. A saját határaimat feszegetem. Aztán vagy szétesem, vagy nem. Ez még előttem is homályos. Mit is írtam most ide? Át sem olvasom, kivételesen, mert megduplázódnának a zavaró tényezők. Megyek inkább aludni lassan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése