Nem

Most komfortosan érzem magam. Minden rendben körülöttem. De tényleg. Boldog vagyok, végre! Mit nekem 10 hónap szenvedés, a poklok Pokla? Mit nekem egy Domestos-szagú, aki azok után, hogy majdnem teherbe ejtett nem jött el velem tesztet venni? Mit nekem egy óraátállítás, ami miatt megorrolt rám a tisztaságmániás metroszexuális? Mit nekem...! Folytatom: mit nekem a szilveszter [suttogom rettegve]. Még mindig nem tudom mi lesz, mert nem merem megemlíteni. MÉG nem.Már tavaly óta meg van beszélve, így a megállapodáshoz mindenképp tartani fogom magam. Nem tehetem meg, hogy lefújom. Nem is teszem, csak az nem biztos, hogy ki lesz ott? vagy ki nem? Nem merem megemlíteni, mert még mindig tartom magam az elhatározáshoz: carpe diem, nem tervezek előre. Lesz ami lesz, amíg lehet, jól érzem magam. De azért....azért már úgy érzem, közelebb van. Igen, határozottan úgy érzem. És milyen jó! A suliban is hellyel-közzel jól mennek a dolgok. Bár a jövőheti nyelvvizsgámra nem tanultam semmit, az esélytelenek nyugalmával azért mégis megpróbálok valamit rákaparni arra a tetves papírra. Hátha bejön. Ha meg nem, akkor nem. Milyen sokszor szerepel a 'nem' ebben a bejegyzésben! Azt hiszem, erről is fogom elnevezni. Merthogy én mindig a bejegyzés elkészülte után adok címet az irománynak. A nap legjobb idézete: 'A kikosarazott hitves úgy nézett rám, mint egy cserebogárra,amelyik hamisan cintányérozik.' Zárom soraimat, ennyi elég volt belőlem.