Ma egész nap a gép előtt ültem, és idióta német teszteket töltögettem ki. 20%ostól 70%ig sikerült teljesítenem. 60-tól kettes. Remek, nagy reményekkel futok neki a vizsgának. Közben volt itt jó Keresztanyám, megnyugtatta az (új!) információ, miszerint Abdelhadi felejtős (már vagy szeptember óta...), és hogy az új szerencsés magyar, és nem Ausztráliából levelezik velem. Őszintén szólva, ez engem is megnyugtat :) . Jájj, minden bajom van, fáj a hasam, fázom, folyik a szemem a monitortól. Viszont a Párocskám jobban van, jót tett neki a propolisz, amit adtam, és hogy örült neki! És olyan jó volt ma, mert írtam neki üzenetet, amiben feltettem néhány kérdést az egészségi állapotára vonatkozólag, valamint, hogy milyen hatással volt rá a propolisz, és elküldtem neki. Abban a pillanatban prüntyögött a telefonom, és jött az üzenet, hogy jobban van, és milyen jó volt neki a pempő (ezt ő mondta!), amit adtam. Konkrétan válaszolt az üzenetre, amit még meg sem kapott. Ilyen telepátiát! És pont most, amikor Róla írok, felhív. Holnap eljön, megsétáltat, stresszt old, és elmegy. Milyen jó lesz a vizsga előestéjén látni, tudom, hogy meg fog nyugtatni (nem mintha izgulnék...). Kedden vizsga, aztán elmegyek a tesókámhoz kicsit beszélgetni meg ilyenek. Szerdán vagy csütörtökön (még nem tudom) Zizivel is összefutok, és ha sikerül rávennem megnézünk néhány karácsonyi vásárt. Mekkora kísértés lesz, még pénz is lesz nálam! Ja, visszatérve a teszttöltögetésre, találtam egy külföldieknek szóló magyar nyelvvizsgát, hát mondhatom, alig mentem át rajta. Most azt hiszem eldőlök egy kicsit, mert felerősödött a fájdalom a hasamban. De boldogít a tudat, hogy holnapra biztosan elmúlik, mert mindig elmúlik, és az olyan jó, ha úgy ébredek, hogy nem fáj semmim, anyukám forró kávéval vár a nappaliban, és az egész napot végigtanulhatom. Mostanában azt hiszem, eltűnt az ihletem. Vissza kéne csalogatni valahogy. Nem tudom, hogy észrevette-e valaki, de az utóbbi időben csak tényeket közlök, ömlesztve, nincs nagyon érzelmi és irodalmi háttere az irományaimnak. Ez valószínüleg az időszűke miatt van, az is lehet, hogy a dekoncentráció az oka. Remélem, azért visszatér még valaha hozzám, hiszen hiányzik. Micsoda alliteráció! Hogy örülök magamnak...Jaj, azt el is felejtettem leírni, hogy Attila megint intenzíven udvarolni kezdett. Fényezi a hiúságomat, igen. Már több, mint egy éve folyamatosan visszautasítom, de ő időnként töretlenül próbálkozik. Nem veszi észre, hogy én Tényleg nem fogok belezuhanni a karjaiba. Mindamellett nagyon jó barátnak tartom, hiszen, aki ismeri, tudja, hogy fantasztikus egyéniség. Nagyon szórakoztató, főleg, amikor észreveszi a világot maga körül. Most, ahogy hallottam jobbak a körülményei. Hát emlékszem, mi volt nála anno, de szerintem a rendőrség még mindig üldözi. Nembaj, mindig legyezgeti az önbizalmam, ha vele beszélek. Már rég láttam, lehet, hogy valamikor beiktatom a programomba. Ő az az ember, aki teljesen máshogy látja és láttatja a világot. Én nem is tudom, hogy van még életben...Mókás ember, szerintem ő 70 évesen is ilyen lesz (már ha addig életben marad ennyi narkotikum és alkohol fogyasztása mellett). Szerintem én most tényleg lefekszem, van még 30 oldal a könyvemből, azt még elolvasom, aztán kialszom magam, hogy holnap frissen, fitten üljek le a gép elé.
Ja, és még valami. Bayusz, ezt neked rakom ide, ez az, amiről a múltkor beszéltem neked. Meg a hangulatomhoz is illik valamennyire. Mindegy, azért nem kell ezt annyira komolyan venni, szerintem ez egy nagyon szép szám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése