Tudom, tudom, mostanában eléggé elhanyagoltam a blogom, dehát azt veszem észre, hogy semmire nincs időm. Pedig semmi maradandót nem alkotok. Úgy értem, azt veszem észre, hogy felkelek, és aztán lefekszem. Közte pedig leforog néhány gyors képsor. A suliban ülök, itthon ülök, metrón ülök, felhőn ülök. És minden előlről. Semmi dolgom nem halad, viszont az idő csak telik és telik, és nem tudom megfogni. Ma egy kicsit megállt ugyan, amíg a forró vízben áztattam magam, és nem gondoltam semmire, csak olvastam, és nyugalom volt és béke. Aztán majdnem kiestem a kádból, amikor megszólalt a telefon. Ádám hívott, hát persze. Milyen rendes, hogy szorgalmasan felhív minden este! És mekkora mákom van vele, hogy éjszaka közepén nem hív fel azzal a kérdéssel, hogy van-e kedvem beugran egy jó kis gruppenba...! Igen, ilyen is van. Holnap találkozunk, igaz, csak egy rövid időre, de nembaj, majd értelmesen kitöltjük, és ilyen módon értelmet adunk ennek a csekély jutalomnak is. Ma tejszínhabos málnatortát, aztán kacsasültet párolt káposztával és hagymás tört burgonyával készítettem. Hosszú nap volt ez a mai, de hipp-hopp ennek is vége lett. Nem tudom, mikor fogok legközelebb írni ide, de igyekszem, hiszen az emlékeim nekem is kellenek, és így azért könnyebb visszaemlékezni, főleg ha szépen kivesézve vagy éppen jól és általam érthetően leplezve írom le. Ez most megint egy elég csavaros gondolatmenet volt, no mindegy. Jó éjszakát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése